– Tizenöt éves voltam, amikor egy barátnőmmel sétáltunk a Várkerületen, és észrevettük, hogy két fiú követ minket, majd hamarosan le is szólítottak – kezdte Wéberné Nagykutasi Erzsébet. – Az egyik fiú Karcsi volt, aki azt mondta, hogy másnap találkozzunk a Széchenyi téren. Én el is mentem, de Karcsi nem volt ott a megbeszélt helyen. Egy kicsit vártam, nézelődtem, szégyelltem volna hazamenni és elmondani otthon, hogy nem jött el a randevúra a fiú, amikor egyszer csak észrevettem, hogy sietős léptekkel közeleg.
Erzsébet ekkor (1965 nyarán) fejezte be a „kékkeri” első, Karcsi pedig a Berzsenyi-gimnázium második osztályát.
– Kicsit még ma is szégyellem az akkori késésemet, aminek nyomós oka volt – vette át a szót Wéber Károly. – Édesapám maszek asztalos volt, és bizony, ha sok munka jött össze, akkor segítenem kellett neki. Így volt ez azon a szombaton is.
Ezt követően rendszeresek lettek a randevúk. Amikor szép idő volt, a Sopron környéki erdőket járták. Karcsi egyre otthonosabban érezte magát Erzsiéknél, ahol őt is megszerették. Abban, hogy hosszúra nyúlt az udvarlás időszaka, szerepe volt a 27 hónapos sorkatonai szolgálatnak is.
– Mire Karcsi leszerelt, én mindent elintéztem, csak az anyakönyvvezető, illetve a Szent György-templom oltára elé kellett állnia 1971. október 30-án – folytatta Erzsi. – A lakodalmunk a Hubertusban volt, majd Balatonkenesére mentünk egy felejthetetlen, vidám nászútra.
Erzsi ekkor a mentőszolgálatnál, Karcsi a Győri úti autószervizben dolgozott. Első közös otthonukhoz az Ősz utcában Karcsi nagyapja, illetve Erzsi szülei segítették hozzá a fiatalokat. Ide 1972-ben boldogan vitték haza Krisztián fiúkat, majd 1975-ben Virág lányukat.
– Nagyon a szívünkhöz nőtt ez az általunk széppé és otthonossá alakított lakás, a hozzá tartozó kis kerttel együtt, ahol több mint 30 évig éltünk. Onnan költöztünk mostani otthonunkba, a Virágvölgybe – fogalmazott Wéber Károly.
– Bár még „csak” 54 éves házasok vagyunk, de az elmúlt nyáron megünnepeltük azt, hogy 60 éve boldogságban, szeretetben élünk – mondta Erzsi. – Mint mindenhez az életben, a házassághoz is szerencse kell, hisz bennünket is a „szél fújt össze” annak idején a Várkerületen, vagy talán mégsem, és vannak elrendelések? A csuda tudja, de az tény, hogy rátaláltunk egymásra, és minden együtt töltött perc a mai napig boldogság számunkra.
Wéberné Nagykutasi Erzsébet 1950-ben született Kapuváron. A Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett diplomát, a Soproni Egyetem gazdasági főigazgató-helyetteseként ment nyugdíjba 2002-ben.
Wéber Károly 1948-ban született Sopronban. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán 1972-ben műszaki tanári diplomát szerzett. Egy amerikai–magyar közös vállalat értékesítési és beszerzési vezetőjeként ment nyugdíjba 2007-ben.
