Krisch Imréné Thalhammer Erika az elemi iskolát Kópházán kezdte, majd a Hunyadiban fejezte be. A Martos Flóra Gimnáziumban, Hajdu Endréné osztályában érettségizett 1963-ban. A Postás sporttelep korcsolyapályáján ismerkedett meg későbbi férjével, Krisch Imrével, aki ekkor már bölcsészhallgató volt a Debreceni Egyetemen. Erika is Debrecenben, az orvosi karon szerette volna folytatni a tanulmányait, de egy pont híján nem vették föl, ezért a soproni kórház laboratóriumában helyezkedett el. Laboratóriumi vezető szakasszisztensként 46 évig dolgozott az egészségügyben, több szakmai elismerésben részesült, így 1977-ben Kossuth Zsuzsa-emlékéremmel tüntették ki. A soproni szanatórium laboratóriumának osztályvezető asszisztenseként ment nyugdíjba 2010-ben.
– Thalhammer János nagyapámat csak fényképről ismertem – kezdte Krisch Imréné Thalhammer Erika. – Pincemester volt a soproni sörgyárban, később Ortig Anna nagyanyámmal a gyárban is lakott. Nagyszüleim házasságából több gyermek is született, köztük az édesapám, Thalhammer Mihály. Ő anyai nagyapámnál, Tauber Sándornál volt asztalosinas, majd nála is dolgozott, ott ismerkedtek össze az édesanyámmal, Tauber Herminával. Amikor behívták katonának, kikerült az orosz frontra, ahonnan mindössze egyszer jött haza néhány napra. Akkor én mindössze egyhetes voltam... Édesanyám és mi hárman, a gyermekei sokáig vártuk haza, de semmi hírt nem kaptunk felőle, így egyre fogyott a remény, míg 1955-ben eltűntnek nyilvánították. A második világháború bombázásaikor találat érte a Déli vasút közelében lévő lakásunkat, ezért mindnyájan Kópházára költöztünk a nagyszülőkhöz. A negyvenes évek végén nagyapát hamisan megvádolták, mindenüket elvették, örülhettünk annak, hogy a paplakban kaptunk egy szükséglakást. Elképzelhetetlenül nehéz évek voltak ezek.
– Édesanyám családfája egy ránk maradt oklevél tanúsága szerint visszanyúlik a 16. század elejéig, amikor egy távoli felmenőm, Anton Tauber Ausztriában egy hercegi udvar gazdatisztje volt – folytatta Erika. – A család másik ága Peter Tauber révén Augsburgban tűnt fel 1592-ben. Ő közmegbecsülésnek örvendő kereskedő volt. Tauber Sándor nagyapám 1869-ben született Kópházán. Stájerben tanulta ki az asztalos szakmát, majd vándorútra kelt. München, Lipcse, Berlin, Hamburg, Innsbruck, Bécs és Budapest után visszatért szülőfalujába, ahol 1895-ben nyitotta meg saját műhelyét, majd később feleségével, Fieber Hermina nagyanyámmal közösen vegyeskereskedést is nyitott a családi házukban. Nagyapa az első világháborúban a soproni 18-as honvéd gyalogezred katonájaként részt vett az ojtozi csatában, így nemcsak a bajtársai, hanem az ő hősiessége és emléke előtt is fejet hajtok, amikor a Deák téren, illetve Ojtozi fasoron lévő emlékművek előtt elmegyek.
Családi háttér: 1945-ben született Kópházán. Édesapja sokoldalú mesterember, édesanyja pedig eredetileg kereskedő volt, később a Soproni Ruhagyárban dolgozott. Férje, Krisch Imre a Soproni Egyetem Idegen Nyelvi Lektorátusának vezető nyelvtanára volt. Helga lányuk jogot végzett a Humboldt Egyetemen, jelenleg tanácsvezető bíró Berlinben, Imre fiuk szintén jogi diplomát szerzett, ügyvédként tevékenykedik.
