Dr. Jereb Katalin a soproni Martos Flóra Gimnázium angol nyelvi tagozatán érettségizett. Diákévei során meghatározó volt számára az egyetemi színpad. Erdőmérnöki diplomáját 1974-ben vette át, majd szakmai pályafutását Budapesten, az Erdőterv Mélyépítési Osztályán kezdte. Néhány évvel később ergonómiai szakmérnöki, illetve mérnöktanári diplomát is szerzett. 1989-től nyugdíjba vonulásáig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem pszichológia tanszékén oktatott.
– Apai felmenőim a Délvidékről származtak, a család férfitagjai jellemzően ércbányászattal foglalkoztak – mesélte dr. Jereb Katalin. – A délvidéki kötődést jelzi az is, hogy maga a jereb szó szlovén eredetű, jelentése: császármadár. János ükapám 1829-ben már Kapnikbányán született, majd Jereb Jakab dédapám is továbbvitte a családi tradíciót, ércbányászként ő is az észak-erdélyi bányavidéken tevékenykedett. András nagyapám bányaművezető volt Nagybányán, Óradnán és Kapnikbányán. A Nagybánya című újság 1929. február 24-i lapszámában olvasható egy tudósítás arról a bányaszerencsétlenségről, melynek kis híján a nagyapa is áldozata lett: „Úgy Jereb András, a megmenekült bányaintéző, mint a két vájár a mentési munkálatokat önfeláldozóan végezték, nem törődve a fenyegető veszéllyel...”. 1944-ben a nagyapám volt a vezetője a kolozsvári Fellegvárban épült óvóhelynek.
– Édesapám, dr. Jereb Ottó 1922-ben született Nagybányán – folytatta dr. Jereb Katalin. – „A veresvízi bányaüzem bejáratának szomszédságában laktunk, ahol már 2–3 éves koromban élvezettel nézegettem a bányába lemenő és kijövő karbidlámpás bányamunkásokat…, s alig 7 éves koromban megmásztam a radnai havasokat, a 2280 m magas Ünőkőt és a 2305 méter magas Pietroszt.” – írta édesapám a visszaemlékezéseiben. A bányász–erdész családi hagyományt is folytatta azzal, hogy az érettségit követően az erdőmérnöki élethivatást választotta. Diplomáját 1946-ban vette át, majd Fehér Dániel tanársegédjeként kezdte meg szakmai életútját, mely a Roth Gyula Erdészeti Technikum tanáraként teljesedett ki. Összességében több mint hat évtizeden át szolgálta az erdészeti szakoktatás ügyét, tanítványai emlékezetében mint a végtelenül odaadó, szigorúan szerető tanár maradt meg.
– Szüleim Sopronban ismerkedtek meg, édesanyám, Szalay Mária bogyoszlói születésű volt. Szalay Imre nagyapám kiválóan vívott és lovagolt, talán ez volt az oka annak is, hogy az első világháborúban a huszárokhoz sorozták be. A két háború között gazdálkodott a szülőfalujában és méhészkedett, mindezek mellett pedig igazgatósági tagja volt a Bogyoszló–Sopronnémeti–Potyond Községi Hitelszövetkezetnek – zárta dr. Jereb Katalin.
Családi háttér: 1949-ben született Sopronban. Édesapja okleveles erdőmérnök volt, édesanyja pedig a háztartást vezette, nevelte három gyermekét. Két évtizeddel ezelőtt elhunyt férje, dr. Keszthelyi Tibor agrármérnök volt. Gáspár fiuk vadgazdamérnök, Kristóf pedig egy gyümölcs-nagykereskedésnél tevékenykedik.
