Dr. Bertalan Judit a Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1964-ben. Kis híján maximális pontszámmal „helyhiányra” hivatkozva első nekifutásra nem vették föl az ELTE német–történelem szakára. Második alkalommal a még jobb eredményt követően is hasonló elutasítást hozott a postás. Ekkor lépett közbe a bécsi nagybácsi, aki baráti viszonyban volt Bruno Kreisky kancellárral. – Majd én szólok neki, hívja fel a Kádárt, hogy ne vacakoljanak veled, kislányom! – mondta. Vélhetően ennek is köszönhetően dr. Bertalan Judit 1965-ben elkezdhette egyetemi tanulmányait. Tanári diplomájának átvételét követően előbb egy budapesti középiskolában, majd a soproni vendéglátó szakközépiskolában és a Külkereskedelmi Főiskolán tanított. Egyetemi docensként több mint két évtizedig az ELTE Germanisztikai Intézetének volt az oktatója.
– Apai felmenőim Lipcse környékéről települtek Sopronba, illetve környékére – mesélte dr. Bertalan Judit. – Sajnos, Birnbaum József nagyapámról mindössze annyit tudok, hogy lakatosmesterként dolgozott a GYSEV-nél. Édesapám, dr. Birnbaum Ernő 1911-ben született, a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd jogi diplomát szerzett, később ügyvédi, ügyészi és bíró szakvizsgát is tett. Családnevünket az 1940-es években magyarosította. Egész életében a GYSEV alkalmazottja volt, ahol vasúti segédtitkárként kezdte a pályafutását. Jellemző, hogy szakmai tudására, tapasztalataira még a nyugdíjkorhatár elérését követően is igényt tartottak. Aktívan részt vett a cserkészmozgalomban, többek között parancsnoka volt a 366. sz. Végvári cserkészcsapatnak. Szerencsésen túlélte a háborút, majd annak utolsó hónapjaiban katonaszökevényként francia tisztekkel együtt Bécsújhely környékén bujkált. Széles érdeklődési körébe a művészetek mellett beletartozott a sport is, kiválóan teniszezett, valamint az SVSE teniszszakosztályának vezetőjeként fontos szerepe volt a soproni teniszélet újjáélesztésében.
– Anyai nagyapám, Horváth Lajos bádogos és vízvezeték-szerelő volt – folytatta dr. Bertalan Judit. – Ahhoz, hogy mester legyen, a kor szokásai szerint szakmai vándorútra kellett mennie, ami számára Ausztriát és Németországot jelentette. A mestervizsga letételét követően egyre terebélyesedő céget alapított, majd fűtésszereléssel is foglalkozott. Mint megbecsült szakembert a soproni ipartestület vezetőségébe is beválasztották. Feleségével, a német nyelvterületről származó Pichler Johanna nagyanyámmal egy bálon ismerkedtek meg. Házasságukból három gyermek született, Lajos, János és az édesanyám, Krisztina. A nagymama igazán jól soha nem tanult meg magyarul, élete végéig aranyos akcentussal beszélte a nyelvünket. Apámhoz hasonlóan édesanyám is lokálpatrióta soproni volt, a háború alatt a Petőfi téri légópincében teljesített egészségügyi szolgálatot. Kriszta tanító néniért rajongtak a tanítványai, de erről sajnos, már nincs, aki meséljen – zárta a beszélgetést dr. Bertalan Judit.
Családi háttér: 1946-ban született Sopronban. Édesapja jogász, édesanyja tanítónő volt. Első férje állatorvos, a második pedig villamosmérnök volt.
https://www.facebook.com/scarbantiaue
