Dr. Augusztinovicz Fülöp Sopronban nőtt fel, a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett 1967-ben, majd az országos fizikai versenyen elért eredménye alapján felvételi vizsga nélkül kezdhette meg tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1972-ben vette át villamosmérnöki diplomáját, ezt követően a Ganz–MÁVAG-ban vasúti járművek zajmérésével és zajcsökkentésével foglalkozott. 1990 és 1996 között Belgiumban, a Katholieke Universiteit ösztöndíjas vendégkutatója, majd docense volt. 1996-ban volt tanszéke és Jereb László tanszékvezető-helyettes barátja meghívására hazajött, 1999-ben megalapította a BME Rezgésakusztikai Laboratóriumát. 2014–2019 között egyetemi tanár volt a BME Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén. Az MTA doktora, 2019 óta professzor emeritus.
– Lengyel eredetű a családunk, a legendárium szerint valamelyik Kelet-Lengyelországban élő ősöm unitárius vallású volt. Őket akkortájt üldözték azon a vidéken, ezért Magyarországra menekült. Nagyapám elmondása szerint a dédapám még zokogott, amikor a lengyel himnuszt meghallotta – mesélte dr. Augusztinovicz Fülöp.
– Nagyapám, dr. Augusztinovicz Nándor orvosi diplomát szerzett Budapesten, majd a sebészeti klinikán kezdte orvosi praxisát, de egyszer úgy összeveszett a főnökével, hogy csapot-papot maga után hagyva meg sem állt a Zala megyei Páka falucskáig, ahol körorvosként dolgozott haláláig – folytatta dr. Augusztinovicz Fülöp. – Ott ismerkedett meg a nagyanyámmal, Pintér Gizellával, aki később postamesterként a falu fontos személyisége lett. Négy gyermekük született, Ilona, valamint a fiúk, a „nagyguszti”, a „középguszti” és a „kisguszti”, vagyis Nándor, Elemér és István. Édesapám volt az Elemér, vagyis a „középguszti”. Fiatalon, 1926-ban már bölcsészdoktor lett. A végzést követően előbb Acsán, a Prónay–Patay-kastélyban volt házitanító, majd a soproni Állami Leánygimnáziumba került igazgatóként. Később a Berzsenyi-gimnáziumba vezetett az útja, onnan is ment nyugdíjba 1964-ben. Az oktatás mellett Sopron kulturális életének is tevékeny részese volt. Élete végéig őrizte a családnevünkből „kiharapott” Guszti becenevet, egykori tanítványai még ma is Guszti bácsiként emlegetik. Mindkét fiútestvére jogot végzett, később bíróként tevékenykedtek. István nagybátyámat 1956-ban beválasztották a szombathelyi forradalmi bizottságba, fontos szerepe volt abban, hogy semmi atrocitás nem történt a városban, ennek ellenére „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékenysége” miatt börtönbüntetést kapott. Ma Szombathelyen márványtábla őrzi emlékét – zárta a beszélgetést dr. Augusztinovicz Fülöp.
Családi háttér: 1949-ben született Budapesten. Édesapja magyar–latin szakos középiskolai tanár, édesanyja, Mihálka Margit pedig zongoraművész, zongoratanár volt. Felesége, Morvai Zsuzsánna könyvtáros. Ádám fiuk környezetközgazdász, Eszter lányuk hegedűművész, Dávid pedig gazdaságinformatikus.
