Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Labdarúgó és borász
Princzes Ferenc Fotó: Pluzsik Tamás

Labdarúgó és borász

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

­– Hiteles dokumentumokkal nem tudom alátámasztani, de a családi krónika szerint egyik ősünk Napóleon seregében harcolt, sőt részt is vett az 1809-es győri csatában, talán éppen francia huszárként, hisz tudvalévő, hogy ezt az alakulatot Bercsényi László szervezte meg, aki Bercsényi Miklós kuruc tábornok fia volt ­– kezdett a családja történetébe Princzes Ferenc. –  Arról, hogy mi okból maradt magyar földön ez a szépapám, aki talán még előkelő felmenőkkel is rendelkezhetett, hisz a francia prince szó magyarul herceget jelent, arról semmit nem tudunk.


Princzes Ferenc, vagy ahogy őt leginkább ismerik, Prinyő egykoron sikeres labdarúgója volt a Soproni VSE-nek, így tagja volt annak a csapatnak is, amelyik 1974-ben megnyerte az NB III. északnyugati csoportjában a bajnokságot. Ma pedig egyik összetartója és szervezője a régi csapattársakkal való találkozóknak.
– A fenti történethez még akár kapcsolódhatna is az, hogy Ferenc dédapám, aki gabonakereskedéssel foglalkozott, annak idején a Bercsényi utcában lakott – tette hozzá Princz­es Ferenc.

– Nagyapa is Ferenc volt, ez a keresztnév ugyanis hagyomány a családban. Nagyszüleimnek földjeik, lovaik voltak, gazdálkodtak, mint ahogy akkor az emberek nagy része a me­­zőgazdaságban tevékenykedett. Szüleim is ezt folytatták, mígnem 1959-ben erőszakkal be nem kényszerítették őket a Haladás téeszbe. Stubenvoll Lajos elnök hamar felvirágoztatta a szövetkezetet, különösképpen a szőlészetet és a borászatot. Jól emlékszem arra, amikor szép lassan kezdett kézzel fogható értéke lenni a munkaegységnek, amit még én is kaptam, amikor a grúber (talajművelő eszköz – szerk.) előtt a lovat vezettem. Néhány év múlva aztán a szigorúan szabályozott 800 négyszögöl háztáji földön ismét gazdálkodni kezdtünk, majd tizennyolc éves koromban a Kroisbacher-dűlőben már saját szőlőm volt. Így indult a ma már öthektáros vállalkozás, amelynek zá­­szlóshajója a Prinyő borozó a Koronázódombon.


Princzes Ferenc anyai nagyszülei Göschl Károly és Fiedler Lujza szintén tősgyökeres soproniak voltak, akiktől szintén elválaszthatatlan volt a szőlő és a bor. – A Tiefenwegben lévő szőlőmben még számos olyan tőke van, melyet Göschl nagypapa telepített, éppen ezért megkülönböztetett becsben tartom ezt a területet. Szoktam is mondani, hogy a bor meghálálja a törődést – nem különben a szőlő is, különösképpen, ha az generációkon átívelő…

Családi háttér

1948-ban született Sopronban. Szülei gazdálkodtak és nevelték a család két gyerekét. Felesége a Volánnál dolgozott vezető beosztásban, de már évtizedek óta a családi vállalkozásban tevékenykedik. Péter fiuk több diplomával rendelkezik, évekig a soproni kórház főmérnöke volt, elvégezte a Kertészeti Egyetem szőlész–borász szakát is, az ott megszerzett tudást jelenleg a családi vállalkozásban hasznosítja. Anett lányuk vendéglátó-ipari végzettséget szerzett, jelenleg Ausztriában dolgozik.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.