– Ha valaki, akkor én mint alma nagyon messze estem a szüleim hivatásától, hisz ők mindketten orvosok voltak – kezdte Juhász Barnabás. – Még nem voltam iskolás, amikor édesapám úgy döntött, hogy idejében el kell kezdeni a nyelvtanulást, ezért egy utaskísérő gondjaira bízott, és egy TU-104-es Malév-géppel irány Lipcse. A stewardess természetesen bevitt a pilótafülkébe, és úgy gondolom, akkor, ott dőlt el, hogy én pilóta leszek.
Az érettségit követően a honvédség keretein belül vadászpilótának szeretett volna jelentkezni, de akkor nem indult képzés, ezért egy akadémiai jellegű, speciális, bécsújhelyi tanintézményben, egy osztrák légitársaság iskolájában szerezte meg 2001-ben a pilótaképesítését.
– Először olyan légitársaságnál helyezkedtem el, ahol csomagokat szállítottunk Európa-szerte, illetve üzletembereket, médiasztárokat vittünk konferenciákra, koncertekre, eseményekre, de közben érdeklődtem, nézelődtem, hogyan tudnék továbblépni – folytatta Barnabás. – Sikerült is, így aztán voltam tesztpilóta egy osztrák cégnél, majd Angliában egy Boeing-737-es első tisztje, jelenleg pedig egy teherszállítással foglalkozó luxemburgi cargo cég pilótájaként Boeing-747-es „Jumbo Jet”-tel járom a világot. Egyhetes, tíznapos utakat megyünk, esetenként előfordul, hogy körbejárjuk ezalatt a Földet, két napja például Mexikóból jöttem haza, ugyanis legutóbb a Luxemburg–Bangkok–Hongkong–Alaszka – Los Angeles – Mexikó kört repültük.
Barnabásnak rendszerint arra is van módja és ideje, hogy ne csak sok ezer méter magasságból lássa a világot, hanem turistaként is. Most például Bangkokban egy rövid szakácstanfolyamot is be tudott iktatni a programjába.
– Apu egy egészen különleges életformát él, amit nemcsak megszokott, de ahogy ő szokott fogalmazni, mást el sem tudna képzelni – vette át a szót édesapjától Barnus, aki a Nyíregyházi Egyetemen szerezte meg a pilótaképesítést, majd Szófiában típusképzésen, szimulátortréningeken vett részt. – Az én hétköznapjaim lényegesen konzervatívabban telnek, mint apunak, ugyanis Airbus A320 és A321-es személyszállító gépeken vagyok első tiszt, a bázisrepterem pedig Schwechat, ami általában azt jelenti, hogy reggel elmegyek itthonról, este pedig hazajövök. Igaz, közben megjárom a Közel-Keletet vagy Észak-Afrikát, a nagyobb út pedig például Tenerife. Apuval pilótaként még nem repültünk együtt, csak Airbus-szimulátorban ültünk egymás mellett, de az is nagy élmény volt, hisz lényegében neki köszönhetem ezt a hozzá hasonlóan általam is rajongásig szeretett hivatást.
