Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Krónikások leszármazottja
Dr. Farsangné Bérci Márta fotó: Pluzsik Tamás

A család sorsa egybeforrt Sopron történetével

Krónikások leszármazottja

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Dr. Farsangné Bérci Márta okleveles faipari mérnöki diplomájának megszerzését követően elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemen a közlekedési gazdasági mérnök szakot is. Először Csornán, egy faipari ktsz.-ben, majd a GYSEV igazgatóságon dolgozott.

– Dédnagyapám, Bruckbauer János testvéreivel együtt a 19. század derekán a dél-csehországi Rosenbergből érkezett Magyarországra – kezdte dr. Farsangné Bérci Márta. – Károly testvére Budapesten, a Pasaréti úton nyitott vendéglőt, dédapám pedig a soproni Pannóniát vette bérbe. A családi legendárium szerint, amikor Ferenc József 1884-ben Sopronban járt, megfordult dédapám éttermében is. Rudolf nagyapám már Sopronban született, a mai Városház utcában lévő Fórum-házban, ami abban az időben a családunk tulajdonában volt. Nagyapa végigharcolta a „nagy háborút”, sok-sok kitüntetéssel tért haza, majd postatisztként dolgozott, illetve a szintén híres, vendéglős Sovitschberger famíliából származó nagymamával együtt szőlőt műveltek, és természetesen kiváló boruk volt. Nagyszüleimnek három gyermekük született, a két fiú magyarosította családnevét Bércire. Édesapám öccse volt Bérci Jenő, a mindmáig legendás úszómester, „a Zigi bácsi”, aki barátaival, Vécsei Vilmossal és Hauer Antallal meghonosította a vízilabdát Sopronban. Apu vegyész szeretett volna lenni, de az ő életébe is közbeszólt a háború. 1944. december 6-án mint menetirányító a GYSEV-en teljesített szolgálatot, amikor a Talián utcai házukat egy bomba telibe találta. Feleségét és két gyermekét vesztette el.

– Anyai felmenőim tősgyökeres soproniak – folytatta dr. Farsangné Bérci Márta. – Közöttük ott tudhatom Sopron krónikását, az 1848/49-es szabadságharc nemzetőrét, Bruckner Gottliebet is. Az ő unokája volt a nagyapám, Gráf Ferdinánd. Sok problémája volt a nyilasokkal, nem lépett be a Volksbundba, mert azt vallotta, hogy igaz, hogy a gyökereink, de még az anyanyelvünk is német, de mi magyarok vagyunk. Ennek ellenére, amikor a háborút követően édesapám elvette feleségül az édesanyámat, Gráf Erzsébetet, csak nagyon nehezen, papírok tömkelegével igazolva tudta elintézni, hogy ne telepítsék ki azt a családot, aki 1921-ben és az 1941-es népszámlálásnál is magyarnak vallotta magát. Családunk története, sokszor úgy érzem, egyúttal Sopron története is, hisz, hogy mást ne mondjak, azon a kis asztalkán van a laptopom, melyen 150 éve Bruckner Gottlieb elkezdte írni azt a híres krónikáját. Mindez fontos számomra, talán még az egyéni karrierem építése is fontos lett volna, de a legfontosabb mindig is az volt, hogy Down-szindrómával született fiunkból embert, méghozzá igaz, jó, soproni embert neveljek, és ez – úgy gondolom – sikerült is.

Családi háttér: 1947-ben született Sopronban. Szülei a GYSEV-en dolgoztak, édesapja mint főfelügyelő, édesanyja pedig a kereskedelmi osztályon. Férje okleveles faipari mérnök. Márta Andrea lányuk Ottawában él, a Kanadai Tudományos Akadémia Nemzetközi Intézetének az igazgatója. András fiuk kiváló sportember, kitanulta a szerelőasztalos szakmát, együtt dolgozik az édesapjával. 

Kapcsolódó cikkek

Az éltető szeretet erejével

2019. 12. 18. | Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Életmód

2020. 03. 25.

Napnál világosabb, hogy életmódunk összetettebb „valami”, mint pusztán az étrendünk vagy a fizikai tevékenységeink összessége.