Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Közös szakma és hobbi
Vránich István és Vránich Orsolya Fotó: Pluzsik Tamás

Közös szakma és hobbi

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. A Pro Urbe Sopron-díjas Vránich Istvánt elsősorban vendéglátósként jegyzik Sopronban, de elkötelezett sportember. Orsolya lánya követte őt mindkét területen.

– A mi esetünkben, különösen Orsi lányommal, több tekintetben is igaz, hogy az alma nem esik messze a fájától – mondta Vránich István, a HungarHotels nyugalmazott területi igazgatója. – Kezdeném a tenisszel, ami úgy gondolom, nagyon meghatározó az életünkben. Valamikor az ötvenes évek elején a Postás-pályán kezdtem el ismerkedni az alapütésekkel. Még ma is a fülemben cseng első mesterem (Konrát Lajos) elnyújtott hangja, ahogy kézből elénk dobta a labdát, majd instruált: „fooorhend, beeekhend”... A közelben volt a Postás-tekepálya, ahol a teniszedzés után néhány forintért állíthattuk a bábukat, ezzel egészítve ki a zsebpénzünket. Már nagyobb fiú voltam, amikor bekerülhettem a legendás Conrád Kálmán féle „csapatba”, a mester nevét a közelmúltig Sopronban egy évente megrendezett tenisz emlékverseny is viselte. Ő nemcsak kiváló és sokoldalú sportember volt, hanem egy igazi „draufgänger” (vakmerő, vagány – a szerk.), sokunknak mintegy a nevelőapja is. Hosszú ideig voltam a soproni teniszszövetség elnöke, az SVSE teniszcsapatának pedig igazolt játékosa, ennek révén még az ob I-ben is pályára léphettem, igaz, csak párosban. Őszintén mondom: mindent megtettem a teniszért, de soha nem voltam igazán jó játékos, csak szerettem volna az lenni… 

– Ez így persze nem igaz, apu túlzottan is szerény, bár kétségtelen, hogy soha nem volt ínyére, ha pontra kellett játszania, de az edzéseken a „nagyokkal” is mindig partiban volt – vette át a szót édesapjától Vránich Orsolya. – A tenisz szeretetét is ő plántálta belém, ő volt a legszigorúbb kritikusom akkor is, amikor ob I-es csapattagként már többszörös vidékbajnok, az országos felnőtt ranglistán pedig a húszon belül voltam. A tenisznek köszönhetem a házasságom is, hisz férjemmel, Úr Csabával már tizenkét éves korunkban, vegyes párosban együtt indultunk több versenyen, igaz, ő akkor még nyíregyházi, én pedig soproni színekben. És még valami: a szakmámban is igaz az alma–almafa kép, hisz ebben is követtem aput. Előbb cukrásztanuló voltam Balogh Pista bácsinál, majd a vendéglátóban érettségiztem, immáron negyed százada pedig a kórház büféjében dolgozom. 

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.