– Hogy miért éppen irodagép-műszerész lettem? – tette föl mintegy magának a kérdést Czencz Sándor. – 1967-ben érettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, és mindenképpen valamilyen műszaki pályán szerettem volna elképzelni a jövőmet. Édesapám a postaigazgatóság jogásza volt, ami nem volt kimondottan előny az egyetemi felvételinél, hisz abban az időben a munkás–paraszt származást preferálták.

Egy alkalommal, talán kíváncsiságból, bementem a Mátyás király utcában lévő Irodagéptechnika Vállalathoz, melynek akkor Luka József volt a vezetője, a klasszikus, mechanikus pénztárgépeknek pedig Brunner János volt a nagy varázslója, aki később disszidált, és a stuttgarti Mercedes autógyárnak lett a megbecsült szakembere. Mondhatom, hogy elsősorban ők szerettették meg velem ezt a szakmát, tőlük tanultam meg a szerteágazó szakmai gyakorlatot is, míg tanulóként az elméleti oktatásra Budapestre kellett járnom.

Czencz Sándor először az írógépek javítására specializálódott, hisz akkor még voltak gépírónők, akik hihetetlen gyorsasággal ütötték a kis- és nagykocsis írógépeket, ennél fogva gyakori volt azok meghibásodása.

– Összeakadt, elgörbült betűkarok, csúnya íráskép, ma már elmagyarázni is nehéz egy fiatalnak, hogy például mi az a hibajavító szalag – mesélte Czencz Sándor. Mintegy szemléltetésként házi múzeumából elővett egy muzeális, igazi ritkaságnak számító, úgynevezett mutatópálcás Mignon írógépet, mellétett egy „újabb” darabot, amely „csak” nyolc­van­éves, majd a sort kiegészítette egy félasztalnyi méretű, mechanikus számológéppel. – Talán ez a kedvencem, ugyanis amikor még inas voltam, ezt a Comptometer márkájú, amerikai gyártmányú, csak összeadni és kivonni tudó masinát, mely a városi adóhivatalban szolgált, még jó néhányszor javítottam is, ugyanis időnként összeakadtak a tárcsái. És ugyan ki emlékszik ma már a tekerős számológépekre, az óriási Robotron könyvelőgépekre vagy éppen a csodaszép, vörösréz, bolti kasszagépekre? Szinte egyik pillanatról a másikra mindent felülírt előbb az elektronika, majd a számítástechnika.

Természetesen Czencz Sándor is alkalmazkodott a modern kor kihívásaihoz, ma már kollégáival számítógépeket, adóhivatalhoz bekötött pénztárgépeket javítanak, de mint mondta, a lelke mélyén megmaradt klasszikus értelemben vett irodagép-műszerésznek, akinek a szíve hevesebben kezd dobogni, ha meglát egy tekerős Brunsvigát vagy Trimuphatort…