Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Kétezer párt adott össze
Wirth Éva Fotó: Pluzsik Tamás

Wirth Éva nagyapja a megbélyegzés ellenére is gazdálkodott

Kétezer párt adott össze

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Wirth Éva anyakönyvvezető az elmúlt két évtized alatt több mint kétezer esküvőnek volt a hivatalos koronatanúja, de mint mondta, emellett a születések és sajnos a válások, illetve a halálesetek rögzítése is a feladatkörébe tartozik. 

– Az apai felmenőim generációkra visszamenőleg mindnyájan gazdálkodók voltak, amint ezt a családnevünk is jelzi, hisz maga a német szó gazdát, gazdálkodót, vendéglátót jelent – kezdi családja történetét Wirth Éva. – Hatalmas erdőkkel, földterületekkel rendelkeztek Vas megyében, elsősorban Szentgotthárd környékén. Imre nagyapám egy rendkívül szigorú, célratörő ember volt. Nem egyszer előfordult, hogy valami apró csínytevésünket követően bennünket, gyerekeket is magázva utasított rendre. Zsuzsa húgommal együtt tartottunk is tőle, hisz nem egyszer láttuk, hogy a lovait jobban gegyülgeti, mint bennünket, az unokáit. A maga belső szabályrendszere szerint a földnek és az állatoknak élt, mert ezt látta az apjától, a nagyapjától, és ebben hű társa és partnere volt a nagyanyám, Monek Mária. Ő a beszédes nevű, Magyarlak közelében lévő Háromház elnevezésű piciny kis településről származott. Amikor aztán jött a téeszesítés, nagyapám ellenállt, nem lépett be egyik téeszbe sem, nem adta be a közösbe a földjeit, az állatokat, hanem Etelka nagynéném segítségével, erejük végső megfeszítésével, szemben az árral, megbélyegezve a megszégyenítő kulák „billoggal” küzdöttek, dolgoztak halálukig.

– Édesapám, mint hallássérült, hatéves korában került Sopronba, majd a Tóth Antal Siketek Tanintézetében kitanulta a bútorasztalos és intarziakészítő szakmát, időközben pedig édesanyámmal együtt, aki szintén hallássérült, olyan szinten lokálpatrióta sopronivá váltak, hogy az nem csak számunkra, a gyerekeik számára lehet példaértékű – hangsúlyozta Wirth Éva. – Édesapám mindmáig igazi közösségi ember, a sport, a labdarúgás mindig is rendkívül fontos szerepet játszott és játszik az életében, de amatőr színészi múltjára is rendkívül büszket. És itt, szüleim kapcsán beszélnem kell a siketek világáról. Úgy gondolom, békésebb és nyugodtabb emberek ők, mint mi, hallók, hisz körülveszi őket egy rendkívül áldott és különleges burok. A külvilág idegesítő zajai kevésbé érik el őket, mosolygósabbak, nemcsak az arcuk, hanem a lelkük is – ezért nagy ajándék húgommal együtt számunkra, hogy mi ilyen miliőben nőhettünk föl. 

Családi háttér

1968-ban született Sopronban. Édesapja bútorasztalos, hosszú évekig oktatott a Siketek Tanintézetében is. Édesanyja a Soproni Ruhagyárban dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Férje úttervező mérnök. Patrik fia fogtechnikus végzettségű, de nem a szakmájában dolgozik, Barna kisgimnazista a Szent Orsolya Gimnáziumban.

Kapcsolódó cikkek