– Eredetileg geológus szerettem volna lenni, így is indult egyetemi pályafutásom, de az első szemeszterek néhány tantárgyát együtt hallgattuk a geofizikusokkal, illetve a térképészekkel, így hamar rájöttem, hogy hozzám sokkal közelebb áll a geofizika, mint a geológia, ezért még időben sikerült „átigazolnom” – mesélt szakmai pályafutása kezdetéről dr. Szalai Sándor, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetének soproni kutatója.
– Bármilyen hihetetlenül is hangzik, engem már az általános iskola hatodik osztályában nagyon megfogott a lemeztektonika elmélete, ezen belül is a Himalája mint hegység keletkezése – emlékezett vissza dr. Szalai Sándor. – A tudomány mai állása szerint mindez azzal magyarázható, hogy mintegy 450–500 millió évvel ezelőtt két szubkontinens, India és Ázsia – tektonikai lemezeken hosszú utat megtéve – találkozott, majd a Föld kérgét összegyűrve létrehozták a magasra szárnyaló Himaláját és a Tibeti-fennsíkot. Nyilván nagyképűségnek hangzana, ha a magam életét párhuzamba állítanám ezzel a földtörténeti jelenséggel, hogy az egykori kapuvári kisfiú elindul a nagyvilágba, hogy előbb leérettségizzen a soproni Széchenyi-gimnáziumban, majd álmait megvalósítva geofizikus diplomát szerez, ezt követően pedig tudományos kutatóként eljut Indiába, és rácsodálkozhat a Himalája égbetörő csúcsaira.
Dr. Szalai Sándor a közelmúltban két ország tudományos akadémiái együttműködésének eredményeként kutatásokat végzett Indiában. Teljesen új geofizikai, geoelektromos módszerek kidolgozásában vesz részt, együtt dolgozva Mohammad Israillal, a Roorkee Egyetem professzorával. Emellett egy, a földcsuszamlások előrejelzésére használható, saját maga által kifejlesztett talajmechanikai mérőeszköz bevezetését és alkalmazását is elősegítette. Szabadidejében, hétvégeken pedig utazott, így többek között járt Rishikeshben, megcsodálhatta a Gangesz folyó fölött átívelő fantasztikus Laxman Jhula függőhidat, és ő is elzarándokolt Maharishi jogi Ashramjába, ahol a hatvanas évek végén a Beatles együttes is hosszabb időt töltött.
– Lényegében az itteni meditációjuk eredményeként született a híres, korszakos jelentőségű és legendás White Album, melynek eredeti címe is utal a helyszínre: Doll’s House, azaz Babaház – tette hozzá a kutató. – Nagy hatással volt rám a Delhitől mintegy 170 kilométerre lévő Haridvár, a hinduk egyik legszentebb városa, ahol is a zarándokok a Gangesz folyóban rituális fürdést végezve mossák le a bűneiket. Én is megfürödtem a Gangeszben, de nem itt, hanem Rishikeshben, ahol a folyó még kristálytisztán lép ki a Himalájából – számomra ez is erős, szimbolikus jelentéssel bírt…
