– A szüleim egyszerű, földművelő parasztemberek voltak a szülőfalumban, Szentbékkállán – kezdte Oltárczi Ferenc. – Édesapám a második világháborúban egy szállító csapatban szolgált, és a Kárpátokban olyan súlyos betegségeket szedett össze, hogy a kegyetlenül szigorú hadifogságból hazaengedték meghalni. Jól emlékszem, anyámmal és a nővéremmel Káptalantótiból szekérrel mentünk hazafelé, „Siessetek, megjött az apátok!” – kiabálta valaki az utcánkban. Az örömünk nem tartott sokáig, szekérderékba fektetve előbb a kővágóőrsi, majd a tapolcai kórházba vittük, ahol még alapvető gyógyszerek sem voltak, úgyhogy három hónappal a hazaérkezését követően már el is temettük.
– Az általános iskola alsó tagozatát Szentbékkállán végeztem, majd a felső tagozatot már Mindszentkállán fejeztem be – folytatta Oltárczi Ferenc. – Fölvettek a tapolcai Batsányi János Gimnáziumba, ott kollégista lettem. Ezután a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–földrajz szakára jelentkeztem, de végül általam ismeretlen okból Budapestre, az ELTE biológia–földrajz szakára vettek föl, ahol 1964-ben vettem át középiskolai tanári oklevelemet. Abban az időben úgy helyezték el a végzősöket. Nekem Karancslapujtőre szólt a direkcióm, amihez nagyon nem volt kedvem. Sikerült elintéznem, hogy immáron fiatal házasként Nógrád megye helyett a fantasztikus tantestülettel rendelkező soproni Berzsenyi-gimnáziumban kezdhettem el 1964 szeptemberében a pedagógusi pályámat. Itt később igazgatóhelyettesként csodálatos és felejthetetlen éveket töltöttem.
Oltárczi Ferencet 1975-ben kinevezték a Lippai János Kertészeti Szakképző Iskola és Kollégium igazgatójának, majd 1992-ben a József Attila Nevelőotthon iskolájának a vezetésével bízták meg. Nyugdíjba vonulása előtt még dolgozott a Vasvillában és a sopronkőhidai fegyházban működő középiskolában is.
– Nehéz megszólalni apu fantasztikus pályaíve után, több mint négy évtizedet töltött a katedrán, van sok ezer hálás tanítványa, valamint feldolgozta szülőföldjének helytörténetét, alapítója a Szentbékkállai Helytörténeti Múzeumnak és a Pajtamúzeumnak – vette át a szót Hertelendy-Oltárczi Ottilia. – Mindezek elismeréseképpen néhány héttel ezelőtt átvette a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, amire nemcsak ő lehet joggal büszke, hanem természetesen én is.
Ottilia a családi tradíció folytatójaként 1988-ban vette át tanítói diplomáját az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. – Fontos szerepe volt abban az édesapámnak, hogy én is pedagógus lettem, de nem feledkezhetem meg Gátas Ferencné Babi néniről, akire a mai napig hálás szívvel gondolok, hisz apu mellett ő a pedagógus példaképem. Az első és vélhetőleg az utolsó munkahelyem a Soproni Német Nemzetiségi Általános Iskola, ahová a végzést követően édesapám barátja, Tóth Béla igazgató úr vett föl – zárta a beszélgetést Hertelendy-Oltárczi Ottilia, aki jelenleg az iskola igazgatóhelyettese.
