– Felszolgálóként dolgoztam Tihanyban, onnan jöttem haza vonattal, győri átszállással – kezdte megismerkedésük történetét Tibor. – Talán még Csornát sem hagytuk el, amikor én kimentem a zárt peronra, és ott rágyújtottam egy cigarettára, de észrevettem, hogy egy kisgyerekkel beszélget egy csinos, fiatal lány. Rám is szólt, hogy hagyjam abba a dohányzást.
– Azonnal el is nyomta a cigit, meg is jegyeztem magamban, hogy milyen tisztelettudó, és nem utolsó sorban jóképű ez a srác – folytatta a történetet Veronika, aki tanítóképzős volt Győrben, és az évnyitóról tért haza Sopronba. Ezt követően egy kupéba ültek be és Sopronig beszélgettek. – Egyre szimpatikusabb lett Tibor, aki az állomásról segített hazavinni a könyvekkel teli táskámat, majd utána meghívott a Borostyán cukrászdába.
Mindez 1972 szeptemberében történt, Tibornak hamarosan véget ért a tihanyi pincérkedés, de felkínáltak neki egy munkalehetőséget az NDK-ban.
– Anyagilag ez nagy lehetőség volt, de bevallom, akkor én már fülig szerelmes voltam Verába, úgyhogy Kelet-Berlin helyett a Fapiac utcai Véndiófa étteremben helyezkedtem el, így többet lehettünk együtt – mondta Tibor.
Karácsony környékén a várkerületi ékszerboltban Tibor megvette a jegygyűrűket, amit azonnal egymás ujjára is húztak. Nem halogatták sokáig az esküvőt sem, 1973. április 28-án Tiboréknál nagy lakodalmat csaptak Hegykőn, majd éppen ötven éve, 1973 májusának végén a kőszegi Jézus Szíve-templom oltára előtt esküdött egymásnak örök hűséget a két boldog fiatal. Az örömöt tetézte, hogy még abban az évben „egészséges koraszülöttként” megérkezett Krisztián, két évvel később Sebestyén, 1983-ban pedig az ikrekkel, Ádámmal és Bálinttal teljes lett a Kóczán család.
– Nekünk sem volt egyszerű az indulás – fogalmazott Veronika. – Bár albérletben laktunk, de magunkhoz vettük a nagyszüleimet is, közben megszületett a két nagyobbik fiunk. Nehéz időszak volt, de mindig és mindenen átsegített bennünket az egymás iránti őszinte szeretet, ami Istennek hála, azóta is tart.
– Vera helyettem is szavakba öntötte a „nagy titkot” – zárta Tibor. – Ötven év után is szerelmes szeretettel fogjuk meg egymás kezét abban a hitben és reményben, ahogy azt az oltár előtt is megfogadtuk: holtomiglan, holtodiglan.
Kóczánné Csányi Veronika 1953-ban született Sopronban. Közel negyven éven át volt megbecsült pedagógusa a Lackner Kristóf Általános Iskolának.
Kóczán Tibor 1949-ben született Hegykőn. Felszolgálóként a soproni vendéglátás egyik ikonikus alakja. A Vadvirág étteremből ment nyugdíjba 2009-ben.
