Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Hazajár Sopronba
Baraksó János a botanikus kertben álló totemoszlopnál Fotó: Pluzsik Tamás

1956-ban megszervezte a főiskola fegyveres őrségét

Hazajár Sopronba

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának évnyitóján vette át gyémántoklevelét Baraksó János. Az erdőmérnök szervezője és jelenleg is elnöke a Roller Kálmánról elnevezett ösztöndíjnak, mely minden évben a Soproni Egyetem három–három erdőmérnök hallgatójának nyújt anyagi támogatást. 

– Szüleimnek tizenhárom hold földjük volt, abból élt a család. Ha nem is voltunk jómódúak, arra mindig áldoztak a szüleim, hogy én tanulhassak – kezdte Baraksó János. – A nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos gimnáziumban érettségiztem, majd felvételt nyertem a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. A kollégium közelében egyik este a diáktársaim nagy tüzet raktak, én pedig éppen arra sétáltam. „Hozd ide az orosz tankönyved és hajítsd be te is a tűzbe” – mondták, és én megtettem. Persze ez hamar a hatóság tudomására jutott, s már aznap éjfélkor hivatott a dékán, hogy amilyen gyorsan csak tudom, hagyjam el az egyetemet, sőt Miskolcot is. Reggel ötkor fölültem a vonatra, de nem haza mentem, hanem a nagyszüleimhez, Sóstóhegyre – féltem, hogy utánam nyúl az ÁVO.

Baraksó János ezek után nem folytathatta egyetemi tanulmányait, annak is örülnie kellett, hogy a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóságnál munkát kapott.
– Az élethez szerencse kell, szoktam mondani, hát nekem az volt, ugyanis a főnökömnek még Selmecbányán évfolyamtársa volt Sébor János, aki akkor a soproni Erdőmérnöki Főiskola Földméréstani Tanszékének volt a professzora – folytatta Baraksó János. – Valószínűleg az ő segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy 1951 szeptemberének végén megkezdhettem erdőmérnöki tanulmányaimat. Minden rendben ment 1956-ig, a forradalom alatt én voltam a főiskola fegyveres őrség megszervezője, majd amikor bejöttek az oroszok, társaimmal együtt én is elindultam a nagyvilágba.

Baraksó János 1959-ben vette át erdőmérnöki diplomáját Vancouverben, a University of British Columbia Sopron divízióján, majd földkémiai tudományokból kandidátusi fokozatot szerzett, alapító tagja lett a Nemzetközi Földkémiai Kutató Szervezetnek, több nagy cégnek volt a szaktanácsadója és társigazgatója, saját vállalatot is alapított, évekig elnöke volt a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesületnek, jelenleg is aktív a szakmájában. Korábban kitüntették a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is.

– Kanadában nősültem, de soproni lányt, Zoltay Bandi barátom testvérét, Ilonát vettem el feleségül. Sopronba én mindig hazajövök, mint ahogy a botanikus kertben, az általunk állított totemoszlopon a lazacok is jelképezik az életünket és visszatértünket a szülőföldünkre és Alma Materünkbe.

Családi háttér

A jelenleg a kanadai Vancouverben élő Baraksó János 1933-ban született a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Nagyhalászban. Szülei gazdálkodó parasztemberek voltak. Soproni származású felesége, Zoltay Ilona néhány évvel ezelőtt elhunyt. János fia fogorvos Kanadában.

Kapcsolódó cikkek

Az éltető szeretet erejével

2019. 12. 18. | Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.