– Egy Baranya megyei kis faluban, Palotabozsokon nőttem föl, ahol édesapám volt a körzeti orvos – kezdte dr. Martos János. – A szomszéd település, Véménd és környe betegeit pedig 1925-től a nyugdíjazásáig a nagyapám, dr. Milter János körorvos gyógyította, aki később Martosra magyarosította a családnevünket.
Dr. Martos János nemcsak a hivatását, hanem dédapáig visszamenőleg a János keresztnevet is örökül kapta a felmenőitől. – Nagyapám idejében még egészen más volt a körorvosi munka, mindent kellett csinálni – folytatta. – Komoly szülész-, nőgyógyász- és sebészorvosi munkát ugyanúgy, mint foghúzást. Volt úgy, hogy a szüléshez lovas szánon vitték valamelyik közeli faluba – mára persze eltűnt a lovas szán, a hó is ritka, a kisbabák pedig kórházakban születnek. Édesapám 1945-ben kezdte meg tanulmányait a pécsi orvosi egyetemen. A végzést követően „cselédkönyvesként” a szekszárdi kórházba helyezték, ott ismerkedtek meg az édesanyámmal, aki diétás nővér volt. Nem volt egyértelmű, hogy én is az orvosi hivatást választom, hisz felmerült a villamosmérnöki életpálya, illetve a vendéglátás is nagyon foglalkoztatott.
– Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban kezdtem meg a középiskolai tanulmányaimat – mesélte dr. Martos János. – A másodév végén Donhoffer Szilárd nagybátyám, aki Kossuth-díjas belgyógyász, a pécsi egyetem orvosprofesszora volt, feltette nekem a kérdést: „Biztos, fiam, hogy orvos szeretnél lenni? Mert ha igen, akkor a ferencesektől nem fognak téged fölvenni az egyetemre.”. Nehéz szívvel, de hallgattam rá, a középiskolát ezért a pécsi Komarov, ma Babits-gimnáziumban folytattam. Ott is érettségiztem 1975-ben, és még ebben az évben megkezdtem a tanulmányaimat a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, ahol 1981-ben cum laude minősítéssel vettem át az orvosi diplomámat. Úgy volt, hogy a dombóvári kórházban kezdek el dolgozni, de egy soproni kirándulás eltérített az Alpokaljára. Dr. Nagy László, a szanatórium akkori igazgatója és a fentebb említett nagybátyám igen jó barátok voltak, ennek köszönhetően néhány héttel később elkezdhettem dolgozni a balfi szanatóriumban. Itt reumatológus és rehabilitációs szakorvosként több mint három évtizeden át gyógyítottam a betegeket.
Dr. Martos Jánosnak mind a mai napig szakrendelései vannak a csornai Margit-kórházban, illetve egy soproni orvosi magánvállalkozásban.
– Nem volt kérdés számomra a pályaválasztás, bár apai, illetve családi ráhatás nem történt – vette át a szót dr. Martos Júlia Eszter, aki a soproni Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, és édesapjához, valamint nagyapjához hasonlóan a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán vette át a diplomáját. Jelenleg genetikus rezidens a Semmelweis Egyetem Ritka Betegségek Intézetében.
– Büszke vagyok a gyermekeimre, így Eszterre is, aki tudom, azért is választotta ezt a szép élethivatást, hogy a kedvemre tegyen – zárta a beszélgetést dr. Martos János.
