Rétfalvi Lajos 1965-ben a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, ahol Légrádi Imre volt az osztályfőnöke. 1971-ben okleveles faipari mérnöki diplomát szerzett az Erdészeti és Faipari Egyetemen. Első munkahelye az Iskolabútor és Sportszergyár jánosházi üzeme volt, melynek később a főmérnöke lett, majd egy osztrák–magyar közös vállalat termelési vezetőjeként ment nyugdíjba 2008-ban. Gimnazista kora óta kiváló tájfutó, jelenleg a SMAFC tájfutó szakosztályának aktív versenyzője, a soproni sportgála rendszeres díjazottja.
– Apai felmenőim nemeskériek voltak – kezdte Rétfalvi Lajos. – Lajos nagyapám már fiatal korában odahagyta szülőfaluját, és Sopronban kereste a boldogulást. A vasúton kezdett el dolgozni, az első világháború alatt pedig Sopron háziezredében, a császári és királyi 76. gyalogezredben szolgált. „Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja, Hetvenhatos öreg baka megy a Kárpátokba” – énekelte nagyapa is, amikor vonatszerelvénye elhagyta Sopront. Az ezred Deák téri emlékműve 8625 hősi halottról tudósít, nagyapa szerencsésen túlélte a nagy háborút, és 1917 tavaszán feleségül vette Szilvási Ágnes nagyanyámat. Házasságukból két fiú született, édesapám volt a fiatalabb, őt még Reiner Lajosként anyakönyvezték 1919-ben, majd nagyapa a Fogl János igazgató által vezetett Halász utcai Magyar Királyi Állami Petőfi Sándor Polgári Fiúiskola pedellusa lett, és magyarosította a családnevünket.
– Édesapám a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd az ő életébe is beleszólt a háború – folytatta Rétfalvi Lajos. – A 7. tábori tüzérezred 3. ütegének szakaszparancsnokaként megjárta a Don-kanyar poklát, ott volt az urivi áttörésnél, ahol 1943. január 12-én hadifogságba esett. A szülei azt hitték, hogy soha többé nem látják viszont, de 1943 karácsonyán egy vöröskeresztes levelezőlapot hozott a posta a 160. számú szuzdali fogolytáborból. Így tudták meg a nagyszüleim, hogy várhatják haza a fiukat... A városházán, majd az egyetemen dolgozott. 1946. január 14-én a Szentlélek-templomban kötött házasságot Garád Erzsébettel, az édesanyámmal.
Golubich József anyai nagyapám mesterlegényként Hamburgtól Itáliáig bejárta szinte egész Európát, majd Sopronban telepedett le, és először a Bécsi utcában, később pedig a Várkerületen nyitott műhelyt és üzletet. Nagyapa köztiszteletnek örvendő kefekötőmesterként évekig elöljárósági tagja volt a Soproni Általános Ipartestületnek és Iparos Szövetségnek, élete teljében, 1930-ban hunyt el. A Sopronkertesből (Baumgarten) származó Mihók Paula nagyanyám Sopron egyik utolsó bombázásakor, 1945 tavaszán az óvóhely előtt lelte halálát, így sajnos, anyai nagyszüleimet nem ismertem – zárta a beszélgetést Rétfalvi Lajos.
Családi háttér: 1946-ban született Sopronban. Édesapja gazdasági szakember volt, édesanyja pedig az egyetemi jegyzetkiadóban dolgozott. Felesége, Sipos Katalin óvónő. Három fiuk közül Tamás agrármérnök, a Soproni Egyetem intézetigazgató egyetemi tanára, Gábor okleveles faipari mérnök, a székesfehérvári Garzon Bútor Zrt. vezérigazgatója, Balázs pedig környezetmérnök, az STKH hulladékgazdálkodási vállalatnál dolgozik vezető beosztásban.
