Dr. Vig Péter Budapest 17. kerületében, Rákosligeten kezdte általános iskolai tanulmányait, majd a soproni erdészeti technikumban érettségizett 1967-ben. Az Erdészeti és Faipari Egyetemen 1973-ban szerzett okleveles erdőmérnöki diplomát, első munkahelye az újkéri Dózsa Népe Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt. Egy év után visszatért Sopronba, ahol egykori alma materében előbb kollégiumi nevelőtanárként, majd szaktanárként tevékenykedett. 1974-ben alapítója és vezetője volt a Fintor Színpadnak. 1984-től közel 30 évig, nyugdíjazásáig a Soproni Egyetem Termőhelyismerettan Tanszékén egyetemi docensként meteorológia tantárgyat oktatott.
– Apai nagyapám családja révén a felmenőim úgynevezett „dunai svábok” voltak, akiket nagyrészt Mária Terézia uralkodása idején telepítettek le Magyarországon – kezdte dr. Vig Péter. – Bátaszéken nyomdát alapított a Wick család. Nagyapám, Wick Péter fiatalon kitanulta Bonyhádon a könyvkötőipart, majd mint segéd Kőszegen, Budapesten, Esztergomban, Zimonyban és Szarajevóban is dolgozott. Végigküzdötte az első világháborút a 44. gyalogezred kötelékében mint szakaszvezető az orosz, román és olasz fronton. „Nyakig érő vízben egy alkalmas helyen felmásztak a partra, és rajtaütöttek az olaszokon, akik megadták magukat. Wick szakaszvezető ezen hőstettével két géppuskát zsákmányolt, valamint 45 olaszt ejtett foglyul.” Nagyapa hőstettéért arany vitézségi érem kitüntetést kapott, és 1922-ben vitézzé avatták, ekkor magyarosította a családnevünket. A cím mellé 15 kataszteri hold vitézi telek is járt, ezen gazdálkodott Lábodon, majd később Hangya-üzletvezető lett Bonnyán, ahol 1927-ben kocsmát nyitott, és tejcsarnokot is vezetett.
– Édesapám 1942-ben Kaposváron felsőkereskedelmi iskolát végzett, majd az érettségit követően karpaszományos géppuskás tiszthelyettesként megjárta Don-kanyart, és a visszavonulás során katonaként szerencsésen át- és túlélte a soproni bombázást is – folytatta dr. Vig Péter. – A háború utolsó napjaiban Dániában esett angol hadifogságba, ahonnan 1947-ben szabadult. Hamarosan kinevezték jegyzőnek Somogyszilba. A kommunista hatalomátvételt követően örökölt vitézi címe, valamint édesanyja arisztokrata felmenői miatt „B-listára” került, és elvesztette az állását. Budapesten, az Orion Rádió és Villamossági Vállalatnál segédmunkásként kezdett dolgozni, később szakmunkás lett, levelező tagozaton technikusi oklevelet is szerzett, így kinevezték művezetőnek. Az ötvenes évek elején részt vett a sztahanovista mozgalomban, volt, hogy hétfőn reggel ment be dolgozni, és csak szerdán este jött haza. 1956-ban nemzetőr volt, egyszer néhány társával az oroszok falhoz is állították. Az első nyugdíját még átvette, majd mozgalmas, eseményekben gazdag életútjának egy szívinfarktus vetett véget.
Családi háttér: 1948-ban született Budapesten. Édesapja felsőkereskedelmi iskolát végzett, változatos munkakörökben dolgozott. Édesanyja a háztartást vezette, nevelte a gyerekeket, később pedig betanított munkásként dolgozott az Orionban. Felesége, Kovács Margit népművelő volt.
