Käeszné Höller Irén a soproni közgazdasági technikumban, a „kék keri” kereskedelmi tagozatán érettségizett 1966-ban, majd elvégezte a Számviteli Főiskolát. Egyik alapítója volt 1988-ban a Postabank soproni fiókjának, melynek fiókvezető-helyettese, majd dunántúli régióvezetője lett, csakúgy, mint később az Erste Banknál. Nyugdíjba vonulását követően sem lett hűtlen a banki szférához.
– A Soproni Levéltárból szerzett adatok alapján közel négy évszázados múltra visszavezethetőek az atyai felmenőim, hol Höller, hol pedig Haller családnévvel – mesélte Käeszné Höller Irén. – Az első fellelhető Höller ős, Höller Márk még Lackner Kristófnak volt kortársa, bár amikor ő 1638-ban polgáresküt tett, akkor már Sopron nagyhírű, humanista polgármestere nem élt. Az ő leszármazottai között volt, aki városi gárdistaként, néhányan iparosként lettek Sopron megbecsült polgárai, legtöbbjük azonban földműves volt.
– Az ősi ház a Szent Mihály utcában, a mai Pozsonyi út 20-ban volt – folytatta Käeszné Höller Irén. – Höller nagypapa fiatalon meghalt, öt gyereket hagyott maga után félárván, akiket a módos családból származó Zettl Mária nagyanyánk nevelt föl. Nagyapa a halálos ágyán megeskette a három fiút, köztük a legkisebbet, az én édesapámat is, hogy csak katolikus lányt vesznek feleségül, amivel megnehezítette a fiúk dolgát, hisz a soproni poncichter családok jellemzően evangélikusok voltak. Míg a két idősebb fiú a családi tradíciót folytatva továbbra is gazdálkodott, addig édesapám, Höller Károly szakmát tanult. A szomszéd házban lakó Horváth Gyula asztalosmesterhez állt be inasnak, aki olyan hivatást adott a kezébe, melyet élete végéig nagy szeretettel és műgonddal gyakorolt. A híres Soproni Bútoripari Szövetkezetből ment nyugdíjba. Édesapa a Csengery utcai családi házunkban berendezett műhelyében élete végéig fúrt-faragott, és ha úgy adódott, restaurált is régi bútorokat.
– Anyai nagyapám, Schosztarits Tamás a mai Burgenlandból, Borisfalváról (Kleinwarasdorf) származik. Előbb a bécsi lovasrendőrségnél szolgált, majd a szerelem hozta őt Sopronba. Elvette feleségül az úri házaknál cselédeskedő nagymamát, Frank Rozáliát. Schosztarits nagypapa közel húsz évig dolgozott a Magyar Királyi Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézetben. Házasságukból egy gyerek született, ő volt az én édesanyám, akinek nemcsak a keresztnevét, hanem állítólag az alkatát is örököltem, így sok egyéb mellett ezért is hálás lehetek neki, csakúgy, mint minden felmenőmnek, akik a 17. század elejétől építették, szépítették Sopront.
Családi háttér: 1948-ban született Sopronban. Édesapja asztalosmester volt, édesanyja pedig a Soproni Háziipari Szövetkezet részlegvezetőjeként tevékenykedett. Volt férje, dr. Käesz Mihály a Soproni Öntödének volt a jogásza, évtizedek óta külföldön él. Judit lányuk az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskolán diplomázott, férjével együtt vállalkozó Sopronban.
