Kocsisné Hreblay Mária a Berzsenyi-gimnáziumban Hammerl Lajos osztályában érettségizett 1964-ben. Utolsó éves gimnazistaként az 1790-ben alapított Magyar Társaságban Várszegi Imre (később Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát) diákelnök mellé a társaság titkárává választották. Dolgozott az egyetemi könyvtárban, az Erdővédelem Tanszék laboratóriumában, majd röntgenasszisztens-képesítést szerzett Budapesten. 1970-től lett a munkatársa a soproni kórház radiológiai osztályának, ahonnan 1994-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként még a kórház és egy magánvállalkozás izotóplaborjában is tevékenykedett.
– Egy családtagunk utánajárt a családfánknak, így több mint öt évszázadra visszamenőleg ismerem atyai felmenőimet, akik eredetileg a Felső-Garam vidékén, Polonkán éltek – kezdte Kocsisné Hreblay Mária. – A 16. századbeli urbáriumokban Hreblik Pál nevével találkozhatunk, aki a hegyi legelőkön volt juhos gazda. Családnevünk több névváltozaton ment keresztül, mígnem Hrebla Jakab (1646–1719) ősatyám 1702-ben engedélyt kapott I. Lipóttól, hogy ő és genealógiai jogutódjai a Hreblay vezetéknevet használják. Felmenőim részt vettek a Rákóczi-féle szabadságharcban is, majd Hreblay Elek és Mátyás nem tért haza szülőfalujába, hanem Franciaországba emigrált.
– A 19. század végétől családunkban hagyománnyá vált, hogy a fiúk erdőmérnöki diplomát szereznek – folytatta Kocsisné Hreblay Mária. – Ekkor Eperjesen élt a család, a dédapám és a nagyapám még Selmecbányán végezte el az akadémiát, de édesapám már Sopronban diplomázott. Dédnagypapa erdőmérnöki diplomával a zsebében a szegedi dohánygyár igazgatója lett. Két fia és egy lánya született, az ő Jolán lányának a gyermeke Sőtér István (1913–1988) akadémikus, Kossuth-díjas író, egykoron a Magyar PEN Klub elnöke. László fia volt az én nagyapám, aki erdőmérnöki diplomája mellé Bécsben vasútépítő mérnöki végzettséget is szerzett, és Erdélyben több vasútvonal megépítése is az ő nevéhez fűződik. Édesapám, akinek a teljes neve Hreblay László Kelemen Béla, 1949-ben vette át erdőmérnöki oklevelét. A végzést követően Magyar János professzor mellett az Erdőrendezés Tanszéken dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként, de sajnos nagyon fiatalon meghalt.
– Az anyai felmenőim tősgyökeres soproniak. Hammer János nagyapám súlyosan megsebesült az első világháborúban, később vitézzé is avatták, ettől kezdve használta a Hámory vezetéknevet. Szoros barátságot ápolt dr. Király Jenő sebészorvossal, a soproni kórház első igazgatójával. Kiváló pénzügyi szakemberként később a Sotex nemzetközi üzletkötője lett. Apám szerette volna, ha erdőmérnökként én is folytatom a családi tradíciót, nem így alakult az életem, de nem bánok semmit, mert az egészségügyben való tevékenykedésem maximálisan kielégített – zárta Kocsisné Hreblay Mária.
Családi háttér: 1945-ben született Sopronban. Édesapja erdőmérnök volt, az édesanyja pedig a szanatóriumban dolgozott. Férje, néhai Kocsis Jenő a Soproni Öntödében gépésztechnikus volt. Nóra lánya bölcsész, középiskolai angoltanár.
