Fleischhacker Imre gépésztechnikus néhány évet leszámítva egész szakmai pályafutása során az IKV-nál, illetve annak jogutódjainál dolgozott, a soproni távfűtés egyik szakmai vezetője és koordinátora volt egészen 2004-es nyugdíjba vonulásáig.
– A Fleischhacker név egykoron Sopronban, de gyanítom, másutt is elég járatos név volt – mesélte családja eredetéről Fleischhacker Imre. – Az evangélikus temetőben nagyon sok sírkövön olvasható a családnevünk, sőt Horváth Zoltán egykori főlevéltárostól tudom, hogy ezzel a névvel a XVI. század első felében gazdag kereskedők is éltek Sopronban. Így például egy bizonyos Ruppert Fleischhackerről feljegyezték, hogy 1542-ben a soproni steuerregister, vagyis a helyi adólajstrom szerint 400 forint vagyon után adózott. Fleischhacker Tóbiás szépapám 1771-ben kapta meg a soproni polgárjogot, hogy ezt követően generációkon keresztül apáról fiúra szálljon ez a ma már ritka, bibliai eredetű keresztnév.
– Tóbiás nagypapa még a XIX. század nyolcvanas éveiben született, nagyon rosszul beszélt magyarul, sokat mulattak rajta a Pócsi utcai felsőkereskedelmi iskola nebulói, amikor mint az iskola pedellusa szigorúan rájuk dörrent, hogy „Danulni, danulni fiuk, mer megy krumplikapálni!” – elevenítette fel a családi legendáriumot Fleischhacker Imre. – Ott is laktak az iskola épületében, még én is jól emlékszem, amikor megérkezett nagy tömbökben a csillogó brennbergi szén, amit nagyapa a fejsze fokával tört szét akkora darabokra, hogy azok aztán beférjenek a tantermi kályhákba. Megbecsült ember volt Tóbiás papa, Wallner igazgató úr még a kitelepítési mentességet is el tudta intézni a családunknak.
Fleischhacker Imre édesapja kereskedő volt, aki évekig dolgozott a Stauffer család répcelaki sajtgyárában. – Apámtól tudom, hogy a Stauffer család Svájc Bern kantonjából származott, mely nevében és címerében a medvére utal, így bizony a Medve sajt már száz évvel ezelőtt is létezett. Egyébként a Stauffer családé volt Sopronban a Kossuth Lajos utca – Vadász utca sarkán lévő, ma is impozáns villaépület. Az államosításokat követően apu a Széchenyi téren lévő nagykereskedelmi Füszért raktárban dolgozott. Bizony sokszor átszaladtam hozzá a Petőfi téri iskolából egy-egy marék selyem- vagy promencli cukorkáért, ami akkor nagy kincs volt, pláne nekünk, gyerekeknek. Igen, ahogy most így lapozgattam a magam és a családom múltjában, most veszem csak észre, hogy mennyire felértékelődik, akár még egy-egy ilyen kis apróság is…
Családi háttér
1943-ban született Nicken. Édesapja kereskedő volt, édesanyja vezette a háztartást, nevelte a két gyereket, emellett évekig dolgozott az AFIT-ban sorjázóként. Felesége a Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetben volt titkárnő. Edit lányuk a vendéglátásban dolgozik, az egyik soproni cukrászda üzletvezetője, András fiuk pedig, aki édesapjához hasonlóan szintén a gépipari technikumban érettségizett, építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik.
