A soproni tiszti leánynevelő intézet története 1850–1945 – ezt a címet kapta dr. Németh Ildikó, a Soproni Múzeum munkatársának, illetve dr. Závodi Szilvia, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológusának közös kötete. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a két történész 15 évig kutatta az emblematikus soproni intézmény történetét. Ildikó elsősorban a soproni levéltári iratokat vizsgálta át, Szilvia pedig interjúkat készített az iskola egykori oktatóival, diákjaival. A kötet a közelmúltban készült el, először Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, majd Sopronban mutatták be. A Berzsenyi Líceumban Tölli Balázs igazgató köszöntötte a megjelenteket, a szerzőkkel pedig dr. Sallay Gergely történész–muzeológus, a kötet szerkesztője beszélgetett.
– Nagyon közel kerültek hozzám a könyvben szereplő hölgyek, hiszen sok éven keresztül foglalkoztam az ő történetükkel – mondta dr. Závodi Szilvia. – Rengeteg családtaggal is beszélgettem, és nemcsak az egykori diákok gyermekei, hanem még az unokák is kívülről fújták a soproni történeteket. A tiszti leánynevelő nagy hatással volt az ott élő lányokra, egész életükben elkísérték őket az itt született kapcsolatok, az itt elsajátított értékek szerint éltek.
– Számtalan momentumot kiemelhetnénk az intézmény történetéből – tette hozzá dr. Németh Ildikó. – Szerintem az egyik legjelentősebb az 1884-es kápolnaavató, hiszen I. Ferenc József császár azért jött akkor Sopronba, hogy ezen az eseményen részt vegyen. 1921. december 14-én pedig a népszavazáskor a Szövetségi Ellenőrző Bizottság tagjai is az intézményben üléseztek, valamint itt számlálták össze a szavazatokat.
A két szerző bemutatja az intézmény közel száz évét, írnak az egykori tanárokról és tanítványokról, több interjú, valamint személyes megemlékezés is helyet kap a kötetben, de kacagtató és megható diákcsínyekről is olvashatunk. A képek segítségével pedig még izgalmasabbá válik a történelmi időutazás...
A soproni tiszti leánynevelő: Bolza Matild 1850-ben szervezett gyűjtést az árván maradt tisztek leányainak. A Szent Orsolya-rend intézetében helyezték el az első árvákat, majd 1869-ben megvásárolták a mai II. Rákóczi Ferenc utcában álló házat, ahova 1870-ben költöztek be az első növendékek. A megnyitás után folyamatosan bővítették az épületet, újabb szintek készültek el. Először nevelőnőket, később tanító és tanárnőket képeztek a tiszti árvákból, majd az ipari iskolákban különböző szakmákat szerezhettek meg. Az utolsó tanítványokat 1944 októberében küldték haza az iskolából, ahol mind a két háború alatt hadikórházat rendeztek be. Később a ruhagyár vette birtokba az épületet. Az egykori intézet emlékére 1992-ben az épület homlokzatán emléktáblát avattak, 1996-ban pedig ugyanitt márványtáblán örökítették meg a népszavazás eredményének kikiáltását is.
