Ilyenkor két vagy akár több ember (de sosem nagyon sok!) ül, vagy fekszik, vagy sétál és kommunikál. A kommunikáció sosem egyirányú folyamat. A közlés nem kommunikáció. Én elmondom, és ő meghallgatja aztán vagy lesz valami, vagy nem. A beszélgetés csacsogás. Van benne egy csomó látszólag felesleges információ (is), de nagyon hatékony eszmecsere. Mint amikor én tudom, hogy a páciensnek hány unokája van, meg milyen volt a szülinapja… Látszólag szükségtelen információ a gyógyítás/ gyógyulás folyamatában, de egyáltalán nem az. Az ilyen látszólag felesleges dolgok a kovászai az együtt gondolkodásnak, összehangolódásnak. Az emberi kapcsolatok gyakran (túl gyakran) a beszélgetések hiányában halnak el. A látszólag értelmetlen, szükségtelen csacsogások hiányában. Ne feledje! Létfontosságú, hogy néha ne csak létfontosságú dolgokról beszéljünk.
Dr. Tschürtz Nándor
