Fohner János Budapesten, a Labanc utcai általános iskolában tanult meg írni-olvasni. Már ekkor fölfigyeltek zenei tehetségére, de közben a család hazaköltözött Agostyánba, és ő Tatán folytatta a tanulmányait. Zongoraórákra Tatabányára járt a zeneiskolába, vasárnaponként pedig az agostyáni templomban orgonált. A győri konzervatóriumban Apró József volt először a klarinéttanára, majd Kovács Bélánál tanult kürtözni. Az érettségit követően felvették a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vadászkürt–szolfézs énektanári szakára, ahol 1973-ban vette át diplomáját. Neve egybeforrt Sopron zenei életével: hosszú évekig dirigálta a Soproni Városi Fúvószenekart, tíz évig pedig igazgatója volt a soproni zeneiskolának, így a kürtön, harsonán és egyéb más rézfúvós hangszeren tanulók nagy része Fohner növendék volt. 2004-ben több évtizedes karnagyi tevékenységét Sopronért díjjal ismerték el.
– Apai felmenőim a 18. század első évtizedeiben Gerlingenből települtek Magyarországra – kezdte Fohner János. – Tata közelében, Agostyánban leltek otthonra az őseim, ahol abban az időben gróf Esterházy József országbírónak köszönhetően szinte csak betelepített németek éltek.
– Az őseimnek, a Wohner családnak, hisz ez volt az eredeti nevünk, fontos szerepe volt abban, hogy a terület hamarosan virágzó uradalommá és igazgatási központtá formálódott – folytatta Fohner János. – A családban tradíció volt, hogy az elsőszülött gyermek a János keresztnevet kapja, a nagyapámat is így hívták, aki a közeli bányában dolgozott, majd elvette feleségül a nagyanyámat, Antretter Máriát. Házasságukból három gyermek született, 1916-ban elsőként az édesapám, majd András öccse és végül Mária húga; amikor a nagymama meghalt, a nagyapára maradt a három gyermek fölnevelése. Apám szorgalmas, tehetséges fiú volt, így bekerült a tatai Eötvös József Gimnáziumba, ahol később Öveges József professzor, piarista szerzetes volt az egyik tanára. A második világháborúban úgynevezett „géhás”, vagyis az ellátásért felelős tiszt volt. A háború után Traunsteinbe egy amerikai hadifogolytáborba került, onnan 1946-ban jött haza. Lakatosként dolgozott Budafok forgalmi telepen, majd átkerült az akkoriban troliközpontnak is nevezett Damjanich utcai garázsba. A mai BKV jogelődjétől ment nyugdíjba, szép öregkort megérve 86 éves korában hunyt el a szülőfalujában, Agostyánban.
– Apám 1948-ban vette feleségül az édesanyámat, a szintén sváb családból származó Schäffer Franciskát, aki Tarjánból származott. Hosszú és boldog házasságuk volt, esküvőjük fél évszázados évfordulóját az agostyáni Szent Ágoston-templomban ünnepelték – zárta Fohner János.
Családi háttér: 1949-ban született Budapesten. Édesapja lakatosmester volt, édesanyja pedig a háztartást vezette. Első felesége Pócza Éva, a második pedig Szili Ágota zenetanár. Bernadett lánya gazdasági szakember Angliában, Orsolya óvónő Ausztriában. A második házasságából született Luca, János és Péter,.
https://www.facebook.com/scarbantiaue
