– Tinédzser koromban mások megállapítása szerint tehetséges csellista voltam, családi és baráti körben kapacitáltak is arra, hogy a zenei pálya legyen az élethivatásom, én viszont sokkal inkább a műszaki területek felé „kacsingattam”. Ennek megfelelően a budapesti Eötvös József Gimnáziumban folytattam középiskolai tanulmányaimat – kezdte Czeglédy István. – Itt a kosárlabda „kötelező tantárgy” volt. Egy későbbi SMAFC-os csapattársam, Szabados István biztatására a Központi Sportiskolába igazoltam, ahol olyan kiváló edzőink voltak, mint dr. Ránky Mátyás és Haris Ferenc. Az érettségit követően szintén Szabados Pista barátom ötlete volt, hogy mindketten a soproni egyetemre jelentkezzünk, hisz a SMAFC akkor volt a csúcson, előző évben megnyerte a Magyar Népköztársaság Kupát. Fantasztikus eredményekben és élményekben volt részem az Orbay–Tvordy nevével fémjelzett csapatban, így az NB I. bronzérem mellett máig emlékezetes számomra a Honvéd elleni, hazai meccs, amikor 20 pontot dobtam, illetve amikor Sopron-válogatott mezben Jugoszlávia ellen sikerült 4 pontot szereznem.
– Tulajdonképpen a soproni egyetem és egy kosaras házasság „terméke” vagyok, hiszen édesanyám óvónő, és a Soproni Textilben, édesapám pedig faipari mérnök, és a SMAFC-ban játszott – kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Czeglédy Tamás, aki jelenleg a Kismartonban (Eisenstadt) működő Burgenlandi Alkalmazott Tudományok Egyeteme professzora. – Sportpályafutásom úszással kezdődött, majd 12 éves koromban egy gyors váltással elkezdtem kosarazni az SSE-nél, ahol Skobrics Zoltán volt az első edzőm. Később Meszlényi Róbert keze alatt korosztályos csapatunkkal komoly országos sikereket értünk el, a Széchenyi-gimnázium együttesével pedig 1994-ben országos középiskolai bajnokok lettünk, amikor is Balázs József mellett az a Sterbenz Tamás volt az edzőnk, aki ma a Testnevelési Egyetem rektora. 1996-ban felvettek a Sopronban akkor induló közgazdász karra, a SMAFC pedig éppen akkor került vissza az NB I-be, ahol csapattag lettem Vetési Imre keze alatt. Apuhoz hasonlóan a SMAFC színeiben két alkalommal is főiskolás bajnok lettem, harmincon túl pedig, mintegy levezetésként, még játszottam egy osztrák élvonalbeli klubban.
– Nehéz megszólalnom nagyapa és apu után, hisz kosaras pályafutásomnak én még nagyon az elején járok – mondta Dániel, akinek a Soproni Sportiskolában ugyanaz a Meszlényi Róbert volt az első edzője, aki annak idején édesapjának is a mestere volt. – Csak felnézni tudok mindkettőjükre.
