Fabó Péter az általános iskolát Győrben kezdte, majd Budapesten folytatta, negyedik osztálytól pedig már Svédországban tanult. A göteborgi egyetemen (University of Gothenburg) 1972-ben általános mérnöki (civil engineering) diplomát szerzett. Nyugdíjba vonulásáig a természetvédelemben tevékenykedett, amit mindig is szívügyének tekintett. Feleségével a Vänern-tó partján lévő Vänersborgban élnek. Gyakran és mindig örömmel utaznak Magyarországra, főleg Sopronba, sokszor együtt a gyerekekkel és az unokákkal.
– Apai felmenőimről Fabó Károly, Sopronban élő unokatestvérem már mindent elmondott, én inkább édesanyám felmenőiről, a Mika és a Zergényi családról beszélek – kezdte Fabó Péter. – Ükapám, Zergényi Gyula Győrben született 1825-ban, felesége Pfendesack Lujza viszont tősgyökeres soproni családból származott. Kormányfőtanácsos dédapám, dr. Zergényi Jenő Sopron tiszti főügyésze, az evangélikus egyházközség felügyelője volt. Sajnos őt nem ismerhettem, hisz 1929-ben meghalt, viszont a szép kort megért dédmamáról, Cavallar Ilonáról vannak gyermekkori emlékeim. Nagytopolcsányból (Topolcany) származó Mika Ferenc nagyapám jogot végzett Pozsonyban, a trianoni döntést követően Sopronban telepedett le, ahol későbbi apósa, a fentebb említett dr. Zergényi Jenő mellett tevékenykedett, majd a vármegyénél helyezkedett el. A második világháborúban adminisztrációs feladatai voltak, az utolsó időben a komáromi hadifogolytábornak volt rendkívül humánus vezetője. Egyik alapítója és haláláig aktív tagja volt a közelmúltban 700. ülését tartó Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaságnak.
– Édesapám, Fabó Endre a soproni evangélikus líceumban érettségizett, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni kohómérnöki karán végzett 1943-ban – folytatta Fabó Péter. – Először a Győri Vagongyárban dolgozott az edző- és présműhely vezetőjeként. Egyre reménytelenebb, sötétebb lett a helyzet idehaza, úgyhogy szüleim 1956 karácsonyán úgy döntöttek, hogy a család elhagyja az országot. Nem volt egyszerű feladat négy gyerekkel nekivágni az akkor már egyre szigorúbban őrzött határnak, hisz Endre bátyám tizenkettő, én kilenc-, Tamás hat-, Nóri húgom pedig mindössze hároméves volt. Rövid ausztriai kitérő után Svédországban telepedtünk le, ahol édesapám szép szakmai karriert futott be, több szabadalma is van a különleges ferroötvözetek előállítására. Nyugdíjas éveiben kiterjedt kutatásokat folytatott a soproni ősökről, azt hogy én mindezt elmondhattam, elsősorban neki köszönhető. Végakaratukhoz híven szüleim a soproni evangélikus temető ravatalozójában lévő családi sírboltban nyugszanak, ahol újra egyesült a Zergényi, a Mika és a Fabó család.
Családi háttér: Győrben született 1947-ben. Édesapja kohómérnök volt, édesanyja, Mika Eleonóra pedig nevelte a négy gyereket, majd hasznosítva német, angol, svéd és magyar nyelvtudását, tolmácsként tevékenykedett. Felesége pedagógus. Fredrik fiuk egy göteborgi múzeum művészeti és kulturális ügyeivel foglalkozik, Andreas vezető beosztásban dolgozik a Scania autógyárban, Johannes pedig kertészmérnök.