Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Büszke felmenőire
Karner Tamás Fotó: Pluzsik Tamás

A Karnerek építették és szépítették városunkat

Büszke felmenőire

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Karner Tamás a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola magasépítési szakán szerzett diplomát. Ezt követően a Soproni Postaigazgatóság tervezőirodájában dolgozott, aztán a Bástya Építőipari Szövetkezetnek lett a főmérnöke. 1992-től Ausztriában családi és társasházak, ipari épületek kivitelezésével foglalkozott, ma már nyugdíjas.

– Családnevünk eredetére több magyarázat is van: maga a német szó, „Karner” csontházat, csontkamrát jelent, ami olyan kisebb, kápolnaszerű épület, melybe új sírok ásása alkalmával a régi csontokat helyezték el – kezdte Karner Tamás. – Nem valószínű, hogy ez a kifejezés összefüggésben lenne a nevünkkel, viszont a Karintiából származó családoknak is állítólag ez volt a ragadványnevük, ők voltak a Karnerek. Apai nagynéném a 15. századig visszavezette a családfánkat, tőle tudom azt is, hogy Karner Mátyás dédapám Nagymartonban (Mattersburg) volt üveges mester, onnan költözött az akkor vármegyeszékhelyként gazdaságilag virágzó Sopronba. A Fövényverem és a Sas tér sarkán vásárolt családi házat, első üzletét az Oroszlán gyógyszertár mellett nyitotta meg. Nagyapám nemcsak a családban tradicionális Mátyás keresztnevet, hanem az üveges mesterséget is tovább vitte.

– Az Előkaput ábrázoló régi képeslapokon még jól látható a mai Hűségkút melletti ház tűzfalán a felirat: ÜVEG KARNER, ugyanis nagyapám már oda tette át jól menő üzletmenetét, amit időközben kibővített porcelánkereskedéssel is – folytatta Karner Tamás. – Aktív közéleti személyiség is volt, úgy az ipartestületben, mint a konventben. Mindennek véget vetett a háború, amikor bombatalálat érte nagyapa raktárait, majd jött az államosítás, és ezzel lezárult a családban az üveges korszak. Nagyapáék 1956-ban kimentek Ausztriába, hogy hazahívják Éva lányukat, aki férjével, Perlaki Ferenc erdőmérnökkel már előbb kiköltözött, de időközben lezárták a határt, hazajönni már nem tudtak. A család kettészakadt. Édesapám közgazdasági vonalon dolgozott, többek között ő volt az 1964-ben átadott új Erzsébet híd pénzügyi ellenőre is.

– Anyai családfám igazi pannóniai vonal, hisz Szusich dédapa a mai burgenlandi Malomházáról (Kroatisch Minihof), míg a felesége, Sumich dédmama Oszlopból (Oslip) került Sopronba, és lettek a város megbecsült polgárai. Fekete János dédapám Sopronból bevonulva Polában (Pula) volt vártüzér, az első világháború hősi halottjaként neve ott szerepelt a Deák téren lévő tüzér emlékművön. Büszke vagyok a felmenőimre, mindegyikük változatos és tevékeny életpályát futott be, mindnyájan részesei Sopron történetének, hozzájárultak szülővárosom fejlődéséhez. 

Családi háttér: 1955-ben született Sopronban. Édesapja a Fertődi Építőipari Szövetkezetnél volt közgazdasági osztályvezető, édesanyja pedig a Tanulmányi Erdőgazdaságnál dolgozott számviteli csoportvezetőként. Felesége a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának egyetemi docense. Balázs fiuk építőmérnök, geotechnikával foglalkozik, Máté építészmérnök, emellett fizikus és közgazdász diplomát is szerzett, jelenleg Angliában él.

Kapcsolódó cikkek

Az éltető szeretet erejével

2019. 12. 18. | Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Hinni, tenni… élni

2020. 09. 23.

Amikor az ember olyan szakmát (úgy érzem, hivatást) választ, ami ma egyértelműen a tudományos bizonyítékok alapjára épül, idő kell annak felismeréséhez, hogy életünkben korántsem minden bizonyítható tudományos módszerekkel.