Karner Tamás a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola magasépítési szakán szerzett diplomát. Ezt követően a Soproni Postaigazgatóság tervezőirodájában dolgozott, aztán a Bástya Építőipari Szövetkezetnek lett a főmérnöke. 1992-től Ausztriában családi és társasházak, ipari épületek kivitelezésével foglalkozott, ma már nyugdíjas.
– Családnevünk eredetére több magyarázat is van: maga a német szó, „Karner” csontházat, csontkamrát jelent, ami olyan kisebb, kápolnaszerű épület, melybe új sírok ásása alkalmával a régi csontokat helyezték el – kezdte Karner Tamás. – Nem valószínű, hogy ez a kifejezés összefüggésben lenne a nevünkkel, viszont a Karintiából származó családoknak is állítólag ez volt a ragadványnevük, ők voltak a Karnerek. Apai nagynéném a 15. századig visszavezette a családfánkat, tőle tudom azt is, hogy Karner Mátyás dédapám Nagymartonban (Mattersburg) volt üveges mester, onnan költözött az akkor vármegyeszékhelyként gazdaságilag virágzó Sopronba. A Fövényverem és a Sas tér sarkán vásárolt családi házat, első üzletét az Oroszlán gyógyszertár mellett nyitotta meg. Nagyapám nemcsak a családban tradicionális Mátyás keresztnevet, hanem az üveges mesterséget is tovább vitte.
– Az Előkaput ábrázoló régi képeslapokon még jól látható a mai Hűségkút melletti ház tűzfalán a felirat: ÜVEG KARNER, ugyanis nagyapám már oda tette át jól menő üzletmenetét, amit időközben kibővített porcelánkereskedéssel is – folytatta Karner Tamás. – Aktív közéleti személyiség is volt, úgy az ipartestületben, mint a konventben. Mindennek véget vetett a háború, amikor bombatalálat érte nagyapa raktárait, majd jött az államosítás, és ezzel lezárult a családban az üveges korszak. Nagyapáék 1956-ban kimentek Ausztriába, hogy hazahívják Éva lányukat, aki férjével, Perlaki Ferenc erdőmérnökkel már előbb kiköltözött, de időközben lezárták a határt, hazajönni már nem tudtak. A család kettészakadt. Édesapám közgazdasági vonalon dolgozott, többek között ő volt az 1964-ben átadott új Erzsébet híd pénzügyi ellenőre is.
– Anyai családfám igazi pannóniai vonal, hisz Szusich dédapa a mai burgenlandi Malomházáról (Kroatisch Minihof), míg a felesége, Sumich dédmama Oszlopból (Oslip) került Sopronba, és lettek a város megbecsült polgárai. Fekete János dédapám Sopronból bevonulva Polában (Pula) volt vártüzér, az első világháború hősi halottjaként neve ott szerepelt a Deák téren lévő tüzér emlékművön. Büszke vagyok a felmenőimre, mindegyikük változatos és tevékeny életpályát futott be, mindnyájan részesei Sopron történetének, hozzájárultak szülővárosom fejlődéséhez.
Családi háttér: 1955-ben született Sopronban. Édesapja a Fertődi Építőipari Szövetkezetnél volt közgazdasági osztályvezető, édesanyja pedig a Tanulmányi Erdőgazdaságnál dolgozott számviteli csoportvezetőként. Felesége a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának egyetemi docense. Balázs fiuk építőmérnök, geotechnikával foglalkozik, Máté építészmérnök, emellett fizikus és közgazdász diplomát is szerzett, jelenleg Angliában él.
