Láng Lajos egykoron nemcsak résztvevője volt a fodrászversenyeknek, de kollégáival, barátaival, Frühwirth Lászlóval és Schmidel Ferenccel együtt sikert sikerre is halmoztak ezeken a szakmai megmérettetéseken. Mindkét fia a nyomdokába lépett, nemcsak a hivatástudatot, a szakmaszeretetet örökölték édesapjuktól, hanem egyúttal az ő sikereinek folytatói is lettek.
– A szüleim nem voltak szakmabeliek, az édesapám kőműves és villanyszerelő volt, édesanyám pedig a központi gyermekkonyhán volt főszakács, ők nem szóltak bele a pályaválasztásomba – mondta a még ma is aktív Láng Lajos fodrászmester. – Volt egy igen kedves gyerekkori barátom, Pichler Pisti, akinek az édesapja alapító tagja és egyúttal elnöke volt a Soproni Fodrász KTSZ-nek. Pichler Rudi bácsi, aki maga is fodrász volt, kapacitált, hogy én is ezt a szakmát válasszam. Hatvan, a pályán töltött év után is mondhatom, hogy nem bántam meg.
Láng Lajosnak a szakma fortélyait olyan, egykoron városszerte ismert fodrászmesterek tanították, mint Brezovich Józsefné, Szini Gyula és Stöckert Rezső. Később megannyi fodrászverseny győztese volt a ’80-as évek elején megnyílt várkerületi Szépségszalon első üzletvezetője, ahol többek között olyan neves kuncsaftja is voltak, mint Fred Sinowatz osztrák kancellár.
Volt egy időszak, amikor külön volt a női- és külön a férfifodrászszakma, de mint Láng Lajos mondta, ez nem vált be, hisz azt a vágástechnikát, amit aztán a női frizurák elkészítésénél is alkalmaztak, a férfifodrászatban lehetett igazán megtanulni. – Óriási változásokon ment és megy át folyamatosan ez a szakma is – tette hozzá Láng Lajos. – Mi még például tanultunk szappanozni, borotvakést fenni, hisz voltak visszatérő vendégeink, akik hozzánk jártak borotválkozni. Borotvakést a fodrászatban még ugyan használunk, de a klasszikus, szappanos arcborotválás természetesen már nincs.
– Nem apu biztatására lettem fodrász – vette át a szót Péter. – Kacsingattam ugyanis az erdész szakma irányába is, de apu kollégái, Horváth Sándor, Tóth József, úgy is mondhatom, hogy a szárnyaik alá vettek – így lettem én is fodrász. Ők lényegében visszaadták nekem azt, amit ők kaptak aputól.
– Amikor gyerek voltam, mindig nézegettem édesapám versenydíjait, és mindig elvarázsolt, hogy ő milyen ügyes szakember – kapcsolódott a beszélgetésbe Zoltán. – Rendszeresen bejártam a Szépségszalonba is, így szinte beleégett a szakma a fejembe. Elhatároztam, hogy fodrász, sőt, versenyfodrász is leszek, és ez sikerült is, hisz több országos versenyt nyertem, valamint Európa- és világbajnokságon is részt vehettem. Mindez természetesen családi összefogás eredménye, hisz apu mellett a bátyám is nagyon sokat segített a szakmai felkészülésben.
