Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Alma és fája – Fajkusz Attila és fiai, Levente és Domonkos
A zene szárnyán egy családban – Fajkusz Levente, Fajkusz Attila és Fajkusz Domonkos Fotó: Pluzsik Tamás

Alma és fája – Fajkusz Attila és fiai, Levente és Domonkos

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem.

Az ország határain túl is jól ismert és népszerű Fajkusz Banda alapítójának, Fajkusz Attilának minkét fia a nyomdokába lépett: nemcsak mint kiváló népzenészek, de mint zenekar-alapítók is, akik ha úgy hozza az élet, más műfajban is sikerrel próbálják ki magukat.


– Mondjuk úgy, nem is annyira zenész, mint sokkal inkább sportos család a miénk, hisz édesapám annak idején kiváló labdarúgó volt a Győri MÁV DAC-ban, Csabi öcsém pedig sokszoros magyar bajnok, olimpiai hatodik helyezett tornász, akit 1990-ben sportágában a legkiválóbbnak választottak – mesélte Fajkusz Attila. – Én magam is mind a mai napig imádom a sportot, valamikor fociztam, eveztem, de amikor annak idején a húgomat beíratták hegedülni a zeneiskolába, mindig mentem vele, és egyre jobban magával ragadott a zene. Tulajdonképpen akkor dőlt el, hogy a sportot persze nem mellőzve a zene fogja meghatározni az életemet. Azt csak később tudtam meg, hogy anyai nagyapám valamikor a soproni színház zenekarában hegedült. Ez sokszor eszembe jut, különösen amikor éppen ott lépünk föl, mint ahogy volt ez például a Fehérlófia című előadásban, amikor Szokolay Dongó Balázs zenéjét élőben játszottuk a színpadon – tette hozzá a népzenész, a nevével fémjelzett zenekar, a Fajkusz Banda vezetője.


Fajkusz Attila motiváló mesterei között említi többek között Dinnyés József  „daltulajdonost” és Kátai Zoltán Tinódi-lant díjas „énekmondót”.


– Mi a muzsikába, a népzenébe a szó szoros értelemben beleszülettünk, majd később belenőttünk – vette át a szót édesapjától a tavaly érettségizett idősebbik fiú, Levente, aki öccsével és néhány barátjával, amikor alig múltak tízévesek, már zenekart alapítottak, Soproni Kisbanda néven.


– Időközben „megnőttünk”, ezért nevet is változtattunk, így most Figurás Banda néven veszünk részt a magyar népzenei, illetve táncházi életben – kapcsolódott a beszélgetésbe Domonkos, akinek a nagybőgő a hangszere. – Apa zenekarával, a Fajkusz Bandával pedig úgymond szimbiózisban élünk, van, amikor ők segítenek ki bennünket, és viszont.


A zenekar egyik fele, így a Fajkusz fiúk is az elmúlt évben csatlakoztak SativuS névre hallgató soproni hiphop formáció élőzenekari felállásához. A Lusta lány című saját szerzeményükkel beneveztek A Dal 2018 című televíziós show-műsorba, ahol szép sikert elérve egészen az elődöntőig jutottak. – Ezzel együtt nem varázsolt el bennünket a siker – mondták szinte kórusban a fiúk –, az autentikus népzenével együtt a Figurás Banda továbbra is él és virul.

Kapcsolódó cikkek