– A háború alatt a Lehár Ferenc utcában laktunk, ahol a szomszédunk egy Umlauft nevű bárzongorista volt, akinek a játéka gyakran átszűrődött hozzánk – kezdte Mentes Nándor tanár úr, Sopron egykori legendás szalonzenekarainak a szaxofonosa. – Kissrác koromban gyakorlatilag ez volt az első kapcsolódásom a zenéhez. A szüleim nem muzsikáltak, de szerették a zenét. Az édesapám, Mentes János köztiszteletnek örvendő szabómester volt, az édesanyám pedig a háztartást vezette. Amikor észrevették, hogy egyre komolyabban érdeklődöm a zene iránt, elvittek az utcánkban lakó Radó Ida zongoratanárnőhöz, hogy foglalkozzon velem. Sokat köszönhetek neki, csakúgy, mint a bátyjának, Radó Ferenc tanár úrnak, aki az egykori soproni tanítóképzőben négy évig a tanárom volt.
– Képzős koromban gyakran megfordultunk a SOTEX Kultúrházban, ahol az ABC zenekar, majd később pedig a Vidám Fiúk nevű együttes játszott Giczi Egon vezetésével – folytatta Mentes Nándor. – Nagy hatással voltak rám, lényegében nekik köszönhetően határoztam el, hogy pedagógusi hivatásom mellett én is tánczenész legyek. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a zeneiskolában Nyulász Antalnál klarinétozni tanultam. A tanítóképző elvégzését követően Mezőszilason, majd Beleden kaptam állást. Mihálka Jenő volt akkor a kapuvári gimnázium igazgatója, akinek a tudomására jutott, hogy a visszavonuló német csapatok a laktanyában hagytak egy egész zenekarra való hangszert, már csak egy fúvószenekar tagjait kellett összetoboroznia, ezért engem is Kapuvárra helyeztetett. Klarinétosként lényegében ott kezdődött a zenei pályafutásom, majd szaxofonosként folytatódott Sopronban, amikor a tanítás mellett tagja lehettem az Universal együttesnek. A Giczi testvérekkel és Tóth Istvánnal rendszeresen felléptünk a SOTEX kultúrházban, ami számomra azért is fontos és meghatározó, mert ott ismertem meg a feleségem, akivel a közeljövőben ünnepeljük a 63. házassági évfordulónkat.
– Apu később több formációban is játszott, sőt, ha kellett, basszusgitározott is, de arra is volt példa, hogy dobolt – vette át a szót Mentes Norbert, aki szólógitárosként 1980-ban alapító, egyúttal meghatározó tagja volt a Moby Dick együttesnek. – Nagy Beatles rajongó voltam, Paul McCartney volt a kedvencem, ezért basszusgitáros szerettem volna lenni. Az első akkordokat természetesen aputól tanultam, majd az ő egykori zenésztársa, Tujmer Géza lett a tanítómesterem. Még a Moby Dick előtt, az 1970-es évek végén az első zenekarunkban édesapám volt az énekes, tehát a mi életünk a zenében is szorosan összekapcsolódik, amiért hálával tartozom neki.
– Bár már jó ideje nem vagyok aktív zenész, de a zene minden nap velem van – zárta a beszélgetést Mentes Nándor.
