– Tenisz pályafutásom, mint annyi mindenki másnak, nekem is labdaszedéssel kezdődött a tornacsarnok mögötti, ma már nem létező papréti teniszpályákon – mesélte Radicsné Leyrer Éva. – Akkoriban édesapám, Leyrer Mátyás mellett a Soproni Húsos csapatát olyan nevek erősítették, mint állandó páros partnere, Katter Herbert, illetve Hábermann Gyula, valamint a SFAC egyik kiváló labdarúgója, aki egyúttal a pálya gondnoka is volt: Németh János. Az 1950-es évekről beszélünk, amikor a teniszt mint „úri sportot” különösebben nem támogatták. Abban, hogy Sopronban négy–öt csapattal beindulhatott az úgynevezett szakmaközi városi bajnokság, minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy Bognár Dezső tanácselnök nemcsak nézőként, hanem játékosként is gyakran megfordult a teniszpályákon.
– Középiskolába a Fáyba, vagyis a „zöldkeribe” jártam – folytatta Éva –, amihez közel volt a Paprét, tanítás után csak átszaladtam, ahol aztán édesapám adta számomra az első teniszleckéket. Emellett röplabdáztam is, jól is ment a játék, de a barátnőim, Laczy Zsuzsi és Dalmay Ági átcsábítottak az SVSE teniszpályáira. Itt Conrád Kálmán foglalkozott velünk, majd vitt versenyekre is bennünket. Voltam felnőtt megyei bajnok egyéniben és párosban is, arra pedig különösen büszke vagyok, hogy édesapám halála után, köszönhetően Katter Herbertnek, a városi szövetség évtizedeken át megrendezte a Leyrer Mátyás emlékversenyt, melyen Sopron legjobb páros játékosai indultak. Nagyon sajnálom, hogy a Conrád Kálmán emlékversennyel együtt ma már egyiket sem rendezik meg, pedig a fiatal soproni teniszezőknek és a még élő néhány kortársnak bizonyára jó és hasznos volna emlékezni az elődökre.
– Sajnos édesanyámmal ellentétben én nem „nőttem bele” a teniszbe, Juhász Imréné, Vica néninél kezdtem tornázni – folytatta Radics Judit. – A tenisz nálam késői szerelem, már túl a harmincon ugyanis szerettem volna elindulni a nagyapámról elnevezett emlékversenyen, ezért leckéket vettem Babos Csabánál. Az első versenyen Hámori Gábor volt a partnerem, ő kiváló teniszező. Sajnos egy nagyon jó párossal hozott össze bennünket a sorsolás, úgyhogy sok babér nem termett számunkra, elsősorban miattam, de annyi hasznom feltétlen származott belőle, hogy ott ragadtam a vörös salakon. Mind a mai napig hetente több alkalommal is játszom, hol egyénit, hol párost, és édesanyával együtt reménykedünk, hogy hamarosan ismét megrendezi a városi szövetség a Leyrer Mátyás és a Conrád Kálmán emlékversenyt.
