Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Szívügye a mozgássérült gyerekekkel való foglalkozás

A torna az élete része

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Dr. Friedrichné Hanyvári Csilla diákkorában kiváló tornász volt. Edzője, tanára és egyúttal meghatározó példaképe volt Juhász Imréné, akit Sopronban mindenki Vica néniként ismert. Az érettségit követően a Pécsi Tanárképző Főiskolán biológia–földrajz–testnevelés szakon szerzett diplomát. Tanári pályáját Barbacson kezdte, majd elvégezte a gyógytestnevelés szakot, valamint tornaedzői képesítést is szerzett. Visszakerülvén szülővárosába tanári munkája mellett a soproni tornasport utánpótlásával foglalkozott. A torna ma is szerves része az életének: legidősebb, s egyúttal leghűségesebb „tanítványa”, aki immáron negyven éve látogatja az általa vezetett asszonytornát, elmúlt kilencvenéves.  

– Apai felmenőim Kismartonból származnak, pékek voltak, viszont a nagyapám, Hobler Rezső már Sopronban született, később gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett, és Temesváron kezdett el tanítani – kezdte dr. Friedrichné Hanyvári Csilla, aki ha nem is lett gyógypedagógus, de mindig szívügyének tekintette a mozgássérült gyerekekkel való foglalkozást is. – Tóth Antal sopronnémeti földbirtokos felajánlásának köszönhetően 1903-ban megnyílt a ma már róla elnevezett siketek általános iskolája és nevelőotthona. Az iskola első igazgatója, Zádor Endre csábította el nagyapát Temesvárról, így hamarosan nagyapám lett az iskola igazgatóhelyettese. Hivatásául édesapám is a gyógypedagógusi pályát választotta, sőt a háborús évek alatt egy ideig az Ősz utcai családi házunkban működött az intézet, oda jártak a gyerekek, sőt, volt, aki ott is lakott. Édesapám, aki időközben Hanyvárira magyarosította családnevünket, a Bárczi-módszer, a szájról olvasás kiváló szakembere volt, mindmáig az ő nevét viseli az évente rendszeresen megrendezésre kerülő Hanyvári Pál Kommunikációs Emlékverseny.

– Anyai ágon, értem alatta a Mühl-famíliát, tősgyökeres soproni a családom – folytatta dr. Friedrichné Hanyvári Csilla. – Mühl Lőrinc molnármester szépapám az 1700-as évek elején telepedett le Sopronban, ezt követően apáról fiúra szállt a molnár mesterség. Egykoron a család tulajdonában volt a Nagytómalom, a Grosse Teichmühle is, melyet Mühl Konrád húszezer váltóforintért és négy császári aranyért vásárolt meg, majd később a malomépülettel együtt eladta a soproni posztócéhnek. Nagyanyámat Palló Amáliának hívták, az ő felmenői Trencsénből származnak, aranyművesek, posztókészítők voltak. A 19. század elején telepedett le a család Sopronban, Palló üknagypapa sírja az evangélikus temető ravatalozójában van. Nagyanyáméknak egykor üzletük, vegyeskereskedésük volt a Magyar utcában, ha elmegyek a ház előtt, melyben most is üzlet működik, mindig ők, Konrád nagyapa és Amália nagymama jutnak eszembe.

Családi háttér: 1944-ben született Sopronban. Édesapja gyógypedagógus, édesanyja pedig nevelőtanár volt. Férje, dr. Friedrich András közgazdász, a Soproni Juventus Koncert Fúvószenekar karnagya és vezetője. Két fiuk közül Gergely Bécsben zenei konzervatóriumot végzett, ezt követően az Államigazgatási Főiskolán szerzett diplomát, a Kormányhivatalban dolgozik. Marcell mérnök–menedzser, Bécsben dolgozik. 

Dr. Friedrichné Hanyvári Csilla fotó: Pluzsik Tamás

Kapcsolódó cikkek

Az éltető szeretet erejével

2019. 12. 18. | Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Minden nap tegyen...

2020. 01. 22.

Minden nap tegyen valamit önmagáért! A testi, lelki, szellemi egészségéért a legtöbbet önmaga teheti. Dobja sutba a török időkből ránk ragadt kesergést és… cselekedjen!