A tenisz is összeköt

– Édesapám sajnos nagyon fiatalon, 34 éves korában meghalt, úgyhogy özvegyen maradt édesanyám nevelt föl – kezdte Keszei István. – Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a sport iránti elkötelezett szeretetet és rajongást nem volt módom a szüleimtől örökölni, viszont korán, már általános iskolás koromban elkezdtem tornázni és atletizálni. A Halász utcai általános iskolában Harcos Ferenc volt az edzőm, majd később, mint Sopronban oly sokan, én is kosárlabdázni kezdtem. A Széchenyi-gimnáziumban Krasznai Feri bácsi volt a testnevelő tanárunk, mind a mai napig a fülembe csengenek kedvesen korholó szavai: „beste Pista”. Sokat köszönhetek a Mesternek, aki nemcsak tanárként volt meghatározó az életemben, hanem sok tekintetben az édesapámat is helyettesítette. Később aztán olyan kosaras csapattársaim voltak, mint a népszerű Buló, vagyis Lázár György, illetve a SMAFC aranycsapatának tagjai, Bakonyi Gabi és Varga Sanyi, természetesen az én tehetségem a közelükbe sem ért. Később elkezdtem teniszezni és síelni, de mindkettő inkább amatőr passzió volt. Arra viszont jó volt, hogy ennek révén kapcsolódhattam be Sopron teniszéletének adminisztratív vezetésébe, így immár 33 éve vagyok a városi teniszszövetség vezetője, szervezem a városi egyéni és csapatversenyeket, melyek közül a legrangosabb az egykori csapattársamról elnevezett Varga Sándor tenisz emlékverseny. 

– Nekem a sí volt az első szerelem, hároméves voltam, amikor az első szerelésemet megkaptam, amivel aztán nagyon büszkén mentem ki a Dalos-hegyi pályára, ahol akkor még hó is volt – vette át a szót édesapjától Keszei Krisztián. – Szirányi Ákossal és az ő két fiával később Zakopanéba jártunk, majd hamarosan már a korosztályos válogatottal edzettem. A SMAFC színeiben több nemzetközi versenyre is eljutottam, nyertem diákolimpiát, országos bajnokságokat, sőt az olaszországi Trentinóban rendezett korosztályos világbajnokságon is szép sikerrel szerepeltem, a nem alpesi országok versenyzői között harmadik lettem. A teniszt tulajdonképpen a sí mellett kezdtem el, Szinvay Kálmán volt az első edzőm, aki abban az időben került Sopronba. A HungarHotels SC színeiben ragyogó csapatot hozott össze, aminek az lett a vége, hogy véglegesen elcsábultam a sípályákról a vörös salakra. Végül is ez az elcsábulás lett a hivatásom, a TF-en teniszedzői oklevelet szereztem, és 16 éve tenisztréner vagyok Ausztriában. Sok szép sikerrel és élménnyel gazdagított a sport, felejthetetlen volt a világ egyik leghíresebb tenisztrénerénél, Nick Bolettieri floridai edzőtáborában töltött idő, ahol egy csoportban edzettem például Tommy Haasszal, aki később volt wimbledoni döntős is. Hogy ez nekem nem sikerült? – sajnálom, de helyette sok mással kárpótolt az élet.