– 1979. április 8-án, virágvasárnap a győri evangélikus templomban csendes napot rendeztek. A testvéremmel Csornáról mentem el – kezdte Stinnerné Hubert Sarolta.
– Az istentisztelet után volt egy szeretetvendégség, ahol észrevettem Sárit – folytatta Pali, aki próbált úgy helyezkedni, hogy a pogácsát már egymás mellett fogyasszák el.
– Késő délután már nem a testvéremmel, hanem Palival utaztam haza, és boldog voltam, hogy megismertem egy Istenben hívő, hitét az akkori keresztényellenes körülmények között is vállaló fiatalembert, aki a miénkhez hasonló szemléletű evangélikus családból való – mondta Stinnerné Hubert Sarolta.
– Mint kiderült, Sárit ezekkel a szavakkal engedte útjára az édesanyja: „Aztán ha lesz ott valaki, aki számodra kedves, el lehet hozni bemutatni!”. Még a vonaton megkérdeztem tőle, hogy lesz-e a feleségem, amire ő igent mondott, úgyhogy este az édesapjától megkértem a kezét – folytatta Stinner Pál.
A következő hónapokban hol Pali utazott Csornára, hol pedig Sári Sopronba, aztán augusztus 4-én a csornai evangélikus templomban Sári édesapja, Hubert István parókus lelkész kért Istentől áldást a két fiatal házasságára.
– Eszembe jutnak az eskü fontos szavai: „…sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában, holtomig, holtáig el nem hagyom”. Az esküvőnkön az édesanyám volt a kántor, az öcsém a tanúm, a karikagyűrűnk belső oldalára pedig nagybetűkkel egy szót vésettünk: VIRÁGVASÁRNAP – mesélte Sarolta, aki addig Ikrényben tanított, de a következő tanévet már a Fenyő téri általános iskolában kezdte. Paliék szülei megosztották a fiatalokkal a szolgálati lakásukat, ahová 1980 májusában megérkezett Dávid fiuk. A fiatalok 1981-ben hozzájutottak egy tanácsi kiutalású OTP lakáshoz a Kőszegi úton. Első közös otthonukba vihették haza 1982-ben Ágnest, majd 1985-ben Zsófit.
– Sok minden történt velünk, voltak nehéz időszakok, amikor szükségünk volt az erős hitre, és nagyon szorosan kellett fognunk egymás kezét – mondta Sarolta, amihez Pali mindössze egy mondatot tett hozzá: – Kell tudni bocsánatot kérni és megbocsátani, egymást terhét hordozni, és meggyőződéssel vallani, hogy a szeretet nem múlik el soha!
Stinnerné Hubert Sarolta 1952-ben született Csornán. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–orosz szakos tanári diplomát, majd később németet és hittant is tanított. 2011-ben ment nyugdíjba a Szent Orsolya Gimnáziumból.
Stinner Pál 1954-ben született Győrben. A Soproni Szőnyeggyárban volt műszerész, majd egy nagykereskedelmi cég területi képviselőjeként ment nyugdíjba 2018-ban.
