– A szüleim nem sportoltak, ellenben a három évvel idősebb Zsuzsa nővérem igen, mégpedig az akkor NB II-es Soproni Postásban kosárlabdázott, ami nekem rendkívül tetszett – kezdte Kubicsek Katalin. – Nem voltam még tízéves, amikor Bakonyi Gábor jóvoltából a Berzsenyi-gimnázium tornatermében először kosárlabdát foghattam a kezembe.
– Viszonylag hamar fölkerültem a Soproni Postás nagycsapatába, ahol akkor már Zsuzsa nővérem is játszott – folytatta Katalin. – Weisz Feri bácsi, a kiváló sportújságíró volt az edzőnk, aki a csapaton belül kemény fegyelmet tartott. Amikor Budapestről visszatért Sopronba a sokszoros válogatott Bakk Judit, ő lett az edzőnk, vezetésével 1982-ben megnyertük az NB II. nyugati csoportját, így tizennégy év után ismét NB I-es női kosárlabdacsapata lett a városnak. Jó kis csapat volt, de nem volt magas emberünk, viszont köszönhetően Bakk Jutkának az 1–3–1-es zónavédekezésünk a maga idejében egészen kiváló volt. Mindössze két évet játszottam az első osztályban, 1984 októberében a Sabaria ellen búcsúztam az aktív kosárlabdától. Rá egy évre megszületett Gábor fiunk, két évvel később pedig Bea lányunk.
– A sport mind a mai napig a lételemem – kapcsolódik a beszélgetésbe Gombás Gábor. – A Deák Téri Általános Iskola sporttagozatos osztályában először Farkas Anikó és László Frigyes keze alatt úsztam, egy rövid időre elcsábított a foci is, majd édesanyámon keresztül rám talált a kosárlabda. Koch Péter és Csonka István voltak az első edzőim, majd hamarosan jöttek a sikerek. 1996-ban soproni színekben megnyertük a Budapest bajnokságot, a diákolimpiát, majd 2001-ben, immáron Soproni Ászok színekben, Vetési Imre vezetésével az Országos Ifjúsági Kupát. Nagy dolog volt, hogy 16 éves koromban Zorán Kmézics, az SKC akkori edzője egyszer-egyszer betett a felnőttcsapatába is, majd amikor az Erdőmérnöki Kar környezetmérnök-hallgatójaként egyetemista lettem, átigazoltam a SMAFC-ba. Itt ismét az „Öreg”, azaz Vetési Imre bá’ vezetésével a Balogh, Bausz, Csaplár-Nagy, Derdák, Gombás, Karácsonyi, Pojbics, Szlávik, Vesztergom összetételű csapat 2009-ben megnyerte az NB I/B bajnoki döntőjét, de végül az elitligában nem indult a csapat, én pedig az SKC-ban folytattam, ahol hamarosan a csapat kapitányának választottak. Erre nagyon büszke vagyok – mondta Gábor, aki annak idején tagja volt a kadet, az ifjúsági és a serdülő magyar kosárlabda-válogatottnak is. Ma Győrben él, sikeres választott hivatásában: egy hulladékgazdálkodással foglalkozó cégnél üzemvezető. – A sport továbbra is az életem része: kerékpározom, és terepfutó versenyeken indulok – zárta a beszélgetést Gombás Gábor.
https://www.facebook.com/scarbantiaue
