Motován Miklós az 1956 szeptemberében megnyílt Hunyadi János Általános Iskola első diákjai közé tartozott. Boleman Magda néni tanította neki a rajzot, akitől sok dicséretet kapott, ezért hosszú ideig eltökélt szándéka volt a rajzfilmes életpálya. Mivel a technika iránt is érdeklődött, középiskolai tanulmányait a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban folytatta, majd a posta ösztöndíjasaként a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. Édesapja nyomdokaiba lépve egészen nyugdíjba vonulásáig a Magyar Postánál, illetve a Matávnál dolgozott, mikrohullámú, vezeték nélküli eszközök fejlesztésével foglalkozott.
– Sajnos későn eszméltem, nagyon sajnálom, hogy hiányosak az ismereteim a családfánkra vonatkozólag – kezdte Motován Miklós. – Az apai vonal vélhetőleg Erdélyből származik, de a dédszüleim már Vas megyében, Hegyfalun voltak gazdálkodó parasztemberek. Abban az időben nagy dolog volt bekerülni a vasúthoz, biztos fizetés, nyugdíjas állás, ma úgy mondanánk, kitörési lehetőség volt egy fiatalember számára. Motován István nagyapám talán éppen emiatt lett vasutas, egészen pontosan váltókezelő a sárvári vasútállomáson. A pályaudvar végén, ahol összefutottak a sínek, volt egy bakterház, abban lakott a család, az édesapám is ott született. Ő mesélte, hogy olyan közel voltak a házhoz a sínek, hogy kisgyerekként, különösen éjszaka, amikor az úgynevezett „színházi vonat” érkezett Budapestről és ment tovább Szombathelyre, mindig attól félt, hogy egyszer a mozdony bejön a szobába.
– Szüleim a második világháború végén házasodtak öszsze, miután édesapám szerencsésen megúszta azt sebesülés és hadifogság nélkül – folytatta Motován Miklós. – Apu kiváló sportember volt, talán ha nincs a háború, labdarúgóként komolyabb sikereket is elérhetett volna. Sárváron, majd később a Szombathelyi Postásban focizott, Mottyos becenéven volt ismert, de megkereste őt az akkor az első- és másodosztály között ingázó Haladás is. Végül is a foci révén került 1951-ben Sopronba, labdarúgóként a Soproni Postáshoz, munkahelyként pedig a Soproni Postaigazgatóságra, ahol különböző munkakörökben dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. A sport élete végéig megmaradt számára szerelemként, évekig volt a Soproni Postás Sportkör elnöke. Mivel a közelben, a Hunyadi utcában laktunk, gyerekként gyakran én is ott lógtam a pálya szélén, hisz kiválóságok sora focizott akkoriban a Postásban. Anyai nagyszüleim is Vas megyeiek, ők Oladon éltek. Ez a kis falu ma már nem létezik, 1950-ben Szombathelyhez csatolták, már csak egy városrész és egy lakótelep őrzi a nevét. Így visszatekintve megállapítható, hogy a vasút és a posta meghatározó szerepet játszott a családunk életében.
Családi háttér: 1950-ben született Szombathelyen. Úgy az édesapja, mint az édesanyja a Soproni Postaigazgatóságon dolgozott. Felesége a soproni Köjálnál tevékenykedett. Mindkét fiuk Sopronban él, Miklósnak grafikai és nyomdatechnikai vállalkozása van, András pedig egyéni vállalkozó.
