Tomopulu Andromáhi Beloianniszban nőtt föl. Ahogy mondja, gyönyörű gyermekkora volt, kiváló tanárok tanították, akik az alaptárgyak oktatásán kívül nagy hangsúlyt helyeztek a hagyományápolásra és az identitás megőrzésére is. A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett 1982-ben, ezt követően a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait, 1986-ban vette át diplomáját. Első munkahelye a Fenyő Téri Általános Iskola volt, ahol 37. éve oktatja az alsó tagozatos gyerekeket.
– Mind apai, mind anyai felmenőim eredetileg a Peloponnészoszi-félszigetről származtak, amit jelez a családnevükben a „pulosz” végződés – kezdte Tomopulu Andromáhi, akit tanítványai Máhi néninek hívnak. – Édesapám, Tomopulosz Mihalisz már egy nyugat-macedóniai kis faluban, Kranohoriban született, édesanyámnak pedig nemcsak a neve szép, Sztefopulu Afroditi, hanem az a falucska is, ahol meglátta a napvilágot: Tsouka. Néhány évvel ezelőtt a férjemmel jártunk ott, és szomorúan konstatáltuk, hogy elnéptelenedett, gyakorlatilag már nem is létezik. Kranohoriba, édesapám szülőfalujába is ellátogattunk, de rokonokat, ismerősöket sajnos már csak a temetői sírfeliratok között találtunk.
– A második világháborút követően kirobbant Görögországban az évekig tartó véres polgárháború, ennek volt a következménye az az exodus, melynek során több mint százezer ember hagyta el a hazáját, így az én nagyszüleim és szüleim is – folytatta Tomopulu Andromáhi. – A nagyszülők közvetlenül Magyarországra érkeztek, édesanyám kislányként viszont először Romániába, Nagyváradra került, édesapám pedig kisfiúként Csehszlovákiába, Ostravába. Nem volt hírük egymásról, elképzelhető, hogy mit éreztek a szülők, nem kevésbé a gyerekek, mígnem a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével megtörténtek a családegyesítések, majd Fejér megyében hamarosan fölépült Görögfalva. 1952-ben felvette a kivégzett Nikosz Beloiannisz nevét, ma is így hívják a települést. A szüleim Beloianniszban ismerkedtek meg, majd házasodtak össze. Édesapám kitanulta a férfiszabó-szakmát, dolgozott többek között a korabeli divattrendet diktáló Vörös Október Ruhagyárban is, édesanyám pedig a faluban működő varrodában tevékenykedett. Hogy minek vallom magam, görögnek vagy magyarnak? Egyszerű a válaszom: soproninak.
Családi háttér: 1964-ben született Dunaújvárosban. Édesapja férfi szabó volt, az édesanyja pedig varrónőként dolgozott Beloianniszban, a helyi ruhaipari szövetkezetben. Férje, Asbóth Imre a Deák Téri Általános Iskola igazgatója. Két fiuk közül Tamás közlekedésmérnök, András kiváló asztaliteniszező, a Turris SE játékosaként az Extraligában is szerepelt, jelenleg Nagycenk csapatának játékos–edzője, civil foglalkozását tekintve pedig egy anyagvizsgáló laboratóriumban dolgozik.