Dr. Héthelyi Beatrix a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett 1966-ben. Bár sikeres felvételi vizsgát tett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, helyhiány miatt csak a következő évben vették fel. Orvosi diplomáját 1973-ban vette át. Első munkahelye az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet volt, ahol pszichiátriai és neurológiai szakvizsgát tett. Később dolgozott Budapesten, a Kútvölgyiben is, majd 2004-ben hazajött Sopronba, ahol a kórház pszichiátriai szakrendelésén gyógyította a betegeket egészen nyugdíjba vonulásáig.
– Apai felmenőimnél nemcsak a Ferenc keresztnév, hanem a jogi diploma megszerzése is tradíció volt – kezdte dr. Héthelyi Beatrix. – Dr. Haksch Ferenc dédapám elsősorban adóhivatali tisztként tevékenykedett, többek között Siklóson. 1884-ben ott született a nagyapám, aki 1908-ban Kolozsváron szerzett jogtudori oklevelet, majd a Muraközben, Csáktornyán (Čakovec) teljesített igazságügyi szolgálatot. Nagyapa az első világháborút mint főhadnagy küzdötte végig, megkapta a német vaskeresztet és a Károly-csapatkeresztet is. A háború után elfoglalta járásbírói hivatalát Csáktornyán, azonban a hűségeskü megtagadása miatt a szerbek kiutasították, ezért Morandini Anna nagyanyámmal és kétéves édesapámmal Magyarországra menekült. Előbb Szekszárdon volt ügyész, később a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsához nevezték ki kúriai bírónak. Az 1930-as évek végén Héthelyire magyarosította a családnevünket. A háború után nagyapa súlyos betegsége mentette meg őket a kitelepítéstől, de később mint a régi rendszer „kiszolgálójától” megvonták nyugdíját.
– Édesapám Csáktornyán született 1917-ben – folytatta dr. Héthelyi Beatrix. – Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol később a Kísérleti Kórtani Intézetben mint díjtalan gyakornok dolgozott. Orvosi diplomáját 1942-ben vette át, majd behívták katonai szolgálatra. A háború végén amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945 őszén került haza, majd hamarosan kinevezték Brennbergbányára, 1949-ben pedig Ajka-Csingervölgyre bányaorvosnak. Az ötvenes években Veszprémben városi higiénikus, majd tiszti főorvos, másodállásban pedig tbc-s betegek fogászatát látta el. Családi okokból költöztek vissza Sopronba, közel húsz éven át, 1957-től 1975-ig a Soproni Városi Tüdőgondozó Intézet főorvosaként, illetve fogorvosként tevékenykedett.
Dr. Héthelyi Beatrixnak anyai ágon az a Romwalter Károly (1825–1902) volt az ükapja, aki a Soproni Városszépítő Egyesület egyik tagjaként kezdeményezője, majd saját költségén megvalósítója volt az 1876-ban eredetileg fából készült kilátó megépítésének. Nevét mindmáig őrzi a Winkler Oszkár tervei szerint 1936-ban terméskőből újjáépült 23 méter magas építmény, a Károly-kilátó.
Családi háttér: 1947-ben született Sopronban. Édesapja, dr. Héthelyi Ferenc tüdő- és fogszakorvos volt, édesanyja, Romwalter Erika pedig a háztartást vezette, és nevelte a gyerekeket. Férje, dr. Jakab György fül-orr-gégész szakorvos. Zsuzsa lányuk édesanyja hivatását követte, pszichiáter Németországban, Annamária pedig vegyész.
