Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A magyar történelem részesei
Dr. Kulcsár Dániel Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Dr. Kulcsár Dániel

A magyar történelem részesei

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Dr. Kulcsár Dániel a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben vette át orvosi diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Szakmai pályafutását az egri Markhot Ferenc Kórházban kezdte, 1983-ban urológiai, 1987-ben sebészeti szakvizsgát tett. 2009-től tíz éven át a Soproni Gyógyközpont urológiai osztályának osztályvezető főorvosa, 2019–2020-ban a kórház megbízott főigazgatója, jelenleg az intézmény orvosigazgatója.

– Apai felmenőim Szabolcs vármegyeiek, a Tisza menti Ibrány községből származik a család – kezdte dr. Kulcsár Dániel. – Földműveléssel foglalkoztak, emellett Dániel dédapám volt Ibrányban az úgynevezett falunagy, vagy más szóval a bíró. Apámék ketten voltak testvérek, a korabeli szokásjog szerint az idősebb fiú örökölte a gazdaságot, a fiatalabbat pedig taníttatták, így került édesapám a nagyhírű Sárospataki Református Kollégiumba, majd az érettségit követően a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemre, ahol 1940-ben vette át orvosi diplomáját. Katonaorvosként megjárta a Don-kanyart, majd a visszavonulás során orosz hadifogságba esett. A novoroszijszki hadifogolytáborból 1948-ban tért haza, ezt követően szülőfalujában, Ibrányban, illetve Nagyhalászban volt körzeti orvos.

– Édesanyámék eredetileg délvidékiek, bánátiak voltak – folytatta dr. Kulcsár Dániel. – Nagy Sivó József nagyapám Moholban, illetve Padén volt molnár mindaddig, míg a nagy gazdasági válság arra nem kényszerítette, hogy elhagyja a szülőföldjét, a családját, a gyerekeit. Két barátjával együtt Kanadába készültek, el is jutottak az Atlanti-óceán partjáig, Portóig, ahol a kikötőben tudták meg, hogy Kanada már nem fogad több bevándorlót. Talán már pénzük sem volt hazatartó vonatjegyre, így fölszálltak a következő hajóra, ami Uruguayba, Montevideóba indult, így került nagyapám Dél-Amerikába. A szakmájában nem tudott elhelyezkedni, egy építőipari cégnél talált munkát, melynek révén nemcsak, hogy részt vett az első, 1930-as labdarúgó-világbajnokság központi stadionjának, a legendás Estadio Centenariónak az építésén, de látta is az Uruguay–Argentína döntőt. Rendszeresen küldött haza pénzt, majd amikor 1932-ben végleg hazajött, elegánsan, fehér öltönyben, a moholi állomáson konflist fogadott, de azt kifizetnie már a nagyanyámnak kellett. „Márta, egy fillérem sincs, de végre itthon vagyok”, mondta. Később még megszenvedték nagyszüleim a délvidéki szerb megtorlásokat, majd az egyre elviselhetetlenebb üldöztetések elől áttelepültek az anyaországba, Nyírlugosra, ahol nagyapa molnárként dolgozott. Később egy gyönyörű almáskertet telepített, de az első, igazi nagy almaszüret előtt azt elvették tőle, államosították, amit nagyon nehezen élt túl. Családom története, úgy hiszem, egy szelete a magyar történelemnek, példája a hitnek, a küzdelemnek, a mindig talpra állásnak. Hálás vagyok érte, hogy erre engem is megtanítottak. 

Családi háttér: 1953-ban született Nyíregyházán. Édesapja orvos volt, édesanyja pedig óvónő. Két házasságából három fia és egy lánya született. Dániel, Dávid és Damján családjaikkal Egerben élnek, Stefánia lánya pedig végzős hallgatója a budapesti Andrássy-egyetemnek, ahol nemzetközi tanulmányokat folytat.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.