– Már a 4. generáció vagyok az üveges szakmában, amit a családunk mindig is hivatásnak tekintett – kezdte Hirschler Judit. – Rezső dédapám bécsi feleségével, Sigmund Karolinával együtt a 18. század végén Locsmándról települt Sopronba, és a Rákóczi utca 14. szám alatt nyitotta meg üveges-, üveg-, porcelán- és vegyesáru-kereskedelemmel foglalkozó műhelyét. Dédapám sokoldalú ember volt, amit a Soproni Napló 1906 karácsonyi számában megjelent hirdetése is bizonyít: „Mű-üvegmetszés, mindenféle színű üveggel, valódi üvegfestészet, címerek, alakok ábrázolására, ajánlja saját készítményű gipsz és stearin szobrait...”.
– Az üveges dinasztiát alapító dédapa gyerekei közül hárman, Béla, Vilmos és Rezső nagyapám vitte tovább a mesterséget – folytatta Hirschler Judit. – Nagyapa előbb az édesapja mellett dolgozott, majd különváltak, és az Ikvahídon nyitotta meg üzletét, ahol az édesapám is kezdte a mesterséget. Ezután ők is szétváltak, édesapám 1970-ben elkezdett visszapillantó tükrök gyártásával foglalkozni, ami megalapozta azt a vállalkozást, amit most Hirschler-Glas néven mi viszünk tovább a férjemmel és két gyermekünkkel. 1988-tól együtt dolgoztam az édesapámmal, először a gyártósoron, a beszerzésben, majd az irodában. Jól emlékszem, hogy 1992-ben, amikor Ricsi megszületett, a kórházból nem hazamentünk, hanem be, a céghez, ugyanis meg kellett írnom az addig kiszállított áruk számláját. 2006-ban vettem át véglegesen a céget.
– Én gyakorlatilag beleszülettem a cégbe, hisz előbb voltam a Várkerületen lévő üzemben, mint odahaza – vette át a szót Hirschler Richárd. – A játszótér hamar átalakult munkahellyé, ahol először a karbantartással, majd a vákuumtechnikával foglalkoztam. Ma is ez az egyik feladatom, emellett a többi terület műszaki irányítását is fokról fokra átvettem, valamint a napi szintű üzleti ügyvitelben is részt veszek.
Arra a kérdésre, hogy milyen együtt dolgozni a szülőkkel, illetve a húgával, Richárd rövid, tömör választ ad: küzdelmes, bizonyos fokig könnyű, de ugyanakkor nehéz is.
– Eredetileg nem az üvegipar volt az életcélom, hanem a vendéglátás. Az alapdiplomámat a Budapesti Gazdasági Egyetem közgazdász–vendéglátás szakán szereztem, amit a Soproni Egyetem közgazdaságtudományi karán vezetés és szervezés mesterdiplomával egészítettem ki. Ez utóbbi már egyértelműen a cégünkbe való bekapcsolódást szolgálta – folytatta Rebeka, aki a cégen belül a humán erőforrással, valamint a külkereskedelem logisztikai részével foglalkozik.
– A gyerekeké a jövő, ezért a férjemmel együtt hagyjuk őket kibontakozni – zárta a beszélgetést Hirschler Judit.
