– Renatóval hogyan találkoztatok?

– Még a kétezres évek közepén találkoztunk személyesen, amikor az egyik rockzenei műsor vezetője, Olivér hívott telefonon, tudom-e, ki az egyik legnagyobb Moby Dick rajongónk? Renato volt. A zenekarral épp egy mini turnén voltunk, és ő csatlakozott hozzánk kis időre. Persze a gitárok is előkerültek... Azóta többször összejöttük; például a mostani szilvesztert végiggitároztuk együtt. Így indult az örömzenélés.

– Mi jellemzi az általatok képviselt stílust?

– Nekem ez a flamenco egy új terület, de izgalmas. Renkónak pedig mindig vannak új ötletei. Ő hozza az autentikus flamencót, jómagam pedig a rockgitározást. Elkezdtünk játszani, improvizáltunk, aztán kialakult valami. Előfordult, hogy elmentünk titkos koncerteket adni a fővárosban, főleg külföldiek előtt, aztán azt vettük észre, hogy a spanyol csajok elkezdték „rázni” magukat. Ekkor gondoltuk, hogy jó lehet az, amit csinálunk. Mindketten zeneileg más-más közegből érkeztünk.

– A mostani rendkívüli helyzet mennyire befolyásolja a projektet?

– Májusban szerettük volna egy mini turné keretében bemutatni a műsorunkat, de ez a járvány miatt elmarad. Ezért döntöttünk úgy, hogy a kijárási korlátozás miatt egy tanyán, a SuperSize stúdióban felvesszük a számainkat és viszünk kamerákat is. Ez megtörtént, és egy stúdió koncertsorozat keretében eljuttatjuk a közönségnek a produkciót. Miután Renatónak az édesapja révén nagyon sok rokona és ismerőse él Olaszországban, ahol a járvány miatt most teljesen a feje tetejére állt minden, a YouTube-on közzétett dalokkal nekik is szeretnénk üzenni, a zenén keresztül reményt adva ebben a nehéz helyzetben.

– Mik a további tervek?

– Mi is meglepődtünk, mekkora sikere van az első darabnak a „Múzsának”, a YouTube-on hamarosan túllépi a 100 ezres megtekintést. Elég nagy a médiaérdeklődés, hogy a „szívtipró” 18 év után visszatért, de szerencsére most a zenei produkciónkkal vagyunk a címlapokon. Kiadói megkeresés is érkezett, majd kiderül, mivel jelentkezünk.