Csigó-Reményi Eszter (Eszu) életét végigkísérte a sport: a szülei mintájára kosarazott, amihez semmi kedve nem volt, míg végül a rúdfitnesz­ben megtalálta önmagát. 

– Miután megszületett a második gyerekem, 90 kilósan kezdtem el rudazni. Kiváló marketingfogás, amikor megmutatom a lányoknak az akkori képemet – meséli a fitnesz- és testépítőedző, rúdfitnesz-oktató és bosu instruktor.

– Eleinte heti két edzésre jártam, aztán kaptam a páromtól otthonra egy rudat, és amíg a fiam aludt, órákig gyakoroltam. Ez a speciális edzésforma vagy bejön valakinek, vagy nem. A közhiedelemmel ellentétben sportmúlt nem, kitartás viszont kell hozzá.

Az órák jól fel vannak építve: nem kell egyből fejjel lefelé lógni a rúdon, hanem mindenki – attól függően, hogy éppen hol tart – személyre szabott feladatokat kap. A kezdők eleinte csak forognak a rúd körül, majd szépen fokozatosan erősítik a kar, a váll, a kismell, a nagymell, a hát, a has, az oldaltörzs, a fenék és a láb mélyizmait, miközben egyre hajlékonyabbakká válnak. A mozgás alakformáló és állóképesség-javító, segíti megélni a nőiességet.

– A rudazás nem fájdalommentes sportág: a kék-zöld foltokhoz hamar hozzászokik a bőr – fejezi be Eszu. – Az edzéseken – a sokak fejében élő sztereotípiákkal ellentétben – nem azért vetkőzünk le kisgatyára és trikóra, hogy minél szexisebbek legyünk, hanem mert a bonyolultabb elemeknél egész testünkkel kapaszkodunk a rúdba, és a bőrnek van a legjobb tapadása.