– Hogyan emlékszel vissza 2022-re?

– Fellapozva a naptáramat, csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt tavaly. Sokféle előadással és próbafolyamattal indult az év. Rengeteget utaztam, játszottam, egyetemi tanulmányokat kezdtem. Közben körülöttünk is a feje tetejére állt a világ. Alighogy felocsúdtunk a pandémiából, már háború kezdődött a szomszédban. 2022 sok szempontból a paradigmaváltások jegyében telt. Tartalmas, de küzdelmekkel teli év volt – szakmailag, anyagilag és emberileg egyaránt.

– Mi volt számodra a legszebb emlék?

– Sok nagyszerű emléket is viszek magammal 2022-ből. Áprilisban Szlovéniába mentünk a párommal túrázni, kikapcsolódni, az valami csodaszép volt. A színházban is felemelő élményekkel lettem gazdagabb, például az Isten komédiása kapcsán. De sorra jöttek a nagyszerű szerepek.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Mindenekelőtt kiállni azt a próbát, ami elé a Covid által megtépázott évadaink állítottak. Kis társulatként helytállni sok előadással, kevés megállással és reménykedve a jövőben – hogy talán véget ér ez a sok válsághelyzet, ami minket is húsba vágóan érint. Szakmailag két előadást említenék meg: az Isten komédiását és a Két úr szolgáját. Az előbbi egy óriási és nagyon megtisztelő feladat a számomra azóta is. Úgy vélem, soha nem leszek „kész” ezzel a szereppel, és éppen ez az, ami nagyszerű kihívás. Az utóbbi pedig azért volt hatalmas feladat, mert a majd tíz évvel ezelőtti alakításomat kellett „megugranom” – ami fizikailag és szellemileg is a maximumot kívánta tőlem.

– Nincs megállás. Hogy folytatódik az új esztendő?

– Bizakodó vagyok. Bár most a színház helyett ideiglenesen a Liszt-központban játszunk, ami sok kompromisszummal jár, valamint új igazgatónk is lesz hamarosan. Egy korszak véget ért, és egy új időszak veszi kezdetét a színház és így a város kulturális életében is. Ez nagyon sok mindent hozhat magával, vízválasztó időszak lesz szerintem mindannyiunk életében.

– Mik még a tervek, célok az idei évre?

– Új év, új lendület és újabb nagyszerű előadások: Csoportterápia, Chicago, Bolha a fülbe – csak hogy a nagyobbakat említsem. Nagyon várom őket, és azt gondolom, hogy a nézőknek is parádés szórakozást ígérhetünk, remélhetőleg tavasszal már újra a színház falai között.