– Hogyan készültök a december 28-i bulira?

– Éppen úgy, ahogy az összes eddigire. A kor nem számít semmit. Eltelt 10 év azóta, hogy megálmodtuk, hogy összerakunk egy zenekart, amely csupán kedvtelésből megtanul jó pár U2 dalt, és a tudásához képest a legjobban interpretálja. Később egy merészet gondolva a U2 mellett elkezdtük Guns N’ Roses dalokat is megtanulni. Sokak szerint jó ötlet volt. Szerintünk is. Sikerült egy kicsit megvadulni, hiszen fiatalkorunk másik kedvenc zenekarának nagyszerű dalait próbáljuk meg élőben átadni a közönségnek. December 28-án Guns slágereket játszunk.

– A tízes szám akkor az alakulásra utal?

– Igen, de nemcsak az eltelt éveket, hanem 10 év barátságot, a zene szeretetét, pár sikeres fellépést, az eljátszott dalok nagyszerűségét, a hibákat, amiken javítani kellett és kell, valamint a közönségünk szeretetét jelenti. Visszagondolva, egy percet sem hagynánk ki a múltból, a zenekar történetéből, a soproni Búgócsiga forró hangulatából. Köszönet érte mindenkinek!

– Mitől lett ennyire sikeres ez a formáció?

– Sikeres? Ez nézőpont kérdése. Feldolgozásokat játszunk, most éppen a Kiss For­ever Band társaságában. Nincs világmegváltás, csak őszinte, általunk szeretett dalok hangzanak majd el az est folyamán. A sikeresség mindig hajnalban, a koncert után dől el vagy tudatosul. Eddig működött. Ha elfogadnak és szeretnek, az nekünk már siker.

– Mik a terveitek a jövőre, hogyan tovább?

– Nehéz manapság bármit is tervezni. De persze továbbra is a jó zenék előadása a cél. És megtartani a barátságunkat. Fenntartani a jó viszonyt a közönséggel. Szeretnénk továbbra is jó hangulatú koncerteket adni, hogy az emberek ne csak a műanyagot kapják. És jöhet bármi, a zene erejével meg fogjuk várni.