Rózsi már diákkorában Mende Gusztáv festőművészhez járt rajzkörre. Egy év inaskodás után végezte el a ruhaipari technikumot, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolát. Ezután ösztöndíjjal került a Soproni Ruhagyárba, ahol 30 évig dolgozott tervezőként.

– Terveztem női és gyermekruhát, valamint egyenruhákat – mesélte. – Az én terveim alapján készült a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, a vendéglátó iskola és a Pannonia Hotel dolgozóinak az egyenruhája, valamint a Soproni Pedagógus Énekkar és az egykori soproni mazsorettcsoport fellépőruhája. Számos díjat elnyertem, a kollekcióim divatbemutatókon, divattal foglalkozó folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg.

A hihetetlenül fiatalos és közvetlen tervező 1968 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Soproni Képzőművészeti Társaságnak. Több tárlaton is szerepelt, a fertőhomoki tájházban és a Soproni Erdélyi Kör székhelyén pedig önálló kiállítást rendeztek a babáiból.

– Saját készítésű babáimhoz az ötletet a különböző korok viselettörténetéről szóló ismereteim adták – folytatta. – Cukorsüveg formájú fejfedőt viselő gótikus babám a 12–13. század öltözetében látható, abból az időből, amikor először hordtak szabó által készített, testre szabott ruhákat. A másik gótikus babám egy pompakedvelő udvarhölgy kollekciójában látható.

A 16. századi spanyol baba viseletét Velasqez infánsnője ihlette. A három reneszánsz baba közül a 16. századi magyar babának kék színű selyemruhát, a Medici babának gazdag firenzei ruhakölteményt alkotott Rózsi, a harmadikat pedig Leonardo da Vinci Nő hermelinnel című festménye mintájára öltöztette fel. Az udvarhölgyek mellé udvari bohócokat is készített gazdagon díszített viseletben.

– Tolna megyei, sárközi magyar babám öltözete ugyancsak díszes. A reformkor viseletéről is készítettem rajzokat, gróf Széchenyi Istvánt például díszmagyarban örökítettem meg – zárta a beszélgetést.