Hohnstädt Judit tizenegy évvel ezelőtt, amikor várandós volt az első fiával, szeretett volna egy kis sapkát horgolni neki. Az egyik nővére adott a kezébe egy horgolótűt. Akkor még álmában sem gondolta, hogy a hobbiból később hivatás lesz.

– Évekig csak sapkákat horgoltam, aztán játékállatok, majd aprólékosan kidolgozott, részletgazdag, öltöztethető babák következtek – mesélte Hohnstädt Judit. – Három évvel ezelőtt a testvéremnek készítettem zsinórfonalból az első táskát, aztán jött a többi. Sokan kérdezték, hogy miért nem dolgozom eladásra is, de sokáig bizonytalan voltam abban, hogy méltóak-e erre a munkáim.

Judit rengeteget tanult autodidakta módon és work­shopokon, de a fejlődését leginkább a saját tapasztalatai segítették elő. Mivel sokan foglalkoznak táskakészítéssel, fontosnak tartja, hogy táskáinak, tárolókosarainak, piperetartóinak, szőnyegeinek egyedi stílusuk legyen.

– Táskáim egyedileg szabott bőrpántokkal vannak kiegészítve – folytatta. – Tavaly egy kiváló soproni bőrdíszműves volt a segítségemre, de a legújabb darabokat már egyedül készítettem. Ezen a területen még szeretnék fejlődni. Fontosnak tartom a minőségi alapanyagokat. Kizárólag újrahasznosított fonalat és többnyire magyar gyártók termékeit használom. Az alkotás öröme feltölt, ahogy valószínűleg másokat is. A pandémia időszakában, amikor az emberek beszorultak a lakásba, a szórakozási lehetőségek döntő többsége pedig elérhetetlenné vált, egyre többen fordultak a kézimunkához mint örömforráshoz, így a horgoláshoz is.

Szerencsére folyamatosan nő azoknak a száma, akik a kézműves termékeket nagy becsben tartják, és szeretnék támogatni a hazai alkotókat. Azt azonban még sokaknak el kell fogadniuk, hogy ha egy-egy kézzel készített darabot szeretnének viselni–használni, annak az ára is magasabb, hiszen nemcsak az anyagköltséget, hanem a munkával töltött órákat is meg kell(ene) fizetni.