– Egy ilyen helyzetben milyen a Te életed?

– Minden helyzetben, így a látszólag rossz dolgokban is a lehetőséget, a pozitívumot keresem. Ez az időszak is egy lehetőség, amit nem szabad eltékozolni. A színház átvonult most kicsit az online térbe, így folyamatosan előadás-részleteket vagy új-/ újragondolt jeleneteket veszünk fel és teszünk közzé. A soproni Suli TV kulturális adásaiban is segédkezem színészkollégáimmal. Természetesen aktívan készülök a színházi évadra és a nyárra is. Emellett például a régóta halogatott dolgaimat pótolom, mint például a lakásfelújítással kapcsolatos munkákat, de a zenei témáimmal is foglalkozom.

– Egy állandóan mozgó embert mennyire visel meg a mostani helyzet?

– A színház soha nem áll meg. Még ha látszólag leállás is van – nincsenek előadások –, akkor is éberen működik, hiszen a háttérben folyamatosan készülünk a következő darabokra, jelen esetben a folytatásra. Most nagyobb hangsúlyt kap a tanulás, a tréning, főként persze egyénileg. Szerencsére soha sem ismertem azt a fogalmat, hogy „unalom”. Edzek, szövegeket tanulok, gyakorlok. És még a magánéletre is jut idő…

– Mik a tervek a továbbiakra?

– Nagyon várom a színházi évad folytatását, remélhetőleg a nézőink nem kevésbé! A koronavírusra való tekintettel Pataki András igazgató úrnak újra kellett szerveznie a nyarat és a következő évadot. Azt gondolom, hogy ha visszaáll a rend a hétköznapokba, mi szervezetten és a leggyorsabban fogunk reagálni. Remélhetőleg mindannyian tanultunk valamit ebből a sajnálatos helyzetből. Például, hogy sokszor pazarló életmódunk kaphatna más hangsúlyt is. Hogy megtanuljuk értékelni, amink van, és megélni a pillanatot akkor is, ha folyton rohanunk.