Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
„A zene számomra létforma”
– A célom, hogy egyre szélesebb közönséghez jussak el, miközben megőrzöm az őszinteséget és azt a belső iránytűt, ami eddig vezetett – nyilatkozta lapunknak Kónyai Flórián. Fotó: Rombai Péter

Nagy tervei vannak Kónyai Flórián soproni hegedűművésznek

„A zene számomra létforma”

| Kóczán Bálint | Sztárok

Tízéves barátság köti a Punnany Massifhoz, elvarázsolja a színház világa, és a zenének köszönhetően bejárta a világot Kónyai Flórián. A hegedűművész 50. születésnapja alkalmából nagyszabású műsorra készül pályatársaival.

– Mi az a legbelsőbb jelentés, amit számodra a zene hordoz?

– A zene számomra nem egyszerűen hivatás, hanem egyfajta létforma. A mindennapjaimat fellépések, alkotás, gyakorlás és folyamatos keresés tölti ki. Közben új hangzások, új kapcsolódások után kutatok. Heti hat edzés adja meg azt a fizikai és mentális alapot, ami ehhez kell. Mellette pedig szinte megszámlálhatatlan mennyiségű zene vesz körül. És persze ott van egy kis fekete tacskó is az életemben, akit tavaly mentettem, ő is része ennek az egyensúlynak.

– Sokféle közegben muzsikálsz. Hol érzed magad a legjobban?

– Erre nem lehet egyértelműen válaszolni: a Soproni Petőfi Színház világa, a klasszikus zenei vonal a Frankfurti Rádiózenekarral vagy éppen a könnyűzenei és fesztiválközeg – mind más energiát ad. Tíz éve tartó barátság és közös alkotás köt a Punnany Massifhoz, emellett a dzsesszes megszólalás a Váradi Style formációban jelenik meg, míg a balkáni–szerb, horvát, bosnyák zenei világ folk fusionként szintén közel áll hozzám. A Petőfi Banddel (Kis Noróval) a versek megzenésítése különösen fontos számomra. Az elmúlt években számos nagy fesztiválon léphettem fel, és a zene által bejárhattam szinte egész Európát, sőt a Távol-Keletet, Japánt és Kínát is. Ezek az utak nemcsak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget adtak.

– Kerek évfordulót ünnepelsz, hogyan?

– Egy kerek évforduló mindig számadás is egyben, de én inkább egy új kezdetként tekintek rá. Június 7-én a Soproni Petőfi Színház színpadán egy nagyszabású születésnapi esttel ünneplem az 50. életévemet, két pályatársammal, Simon Andreával és Kiss Noróval közösen. Ez az alkalom nemcsak ünnep, hanem egyfajta lenyomata is mindannak az útnak, amely idáig vezetett. Készülünk egy nagyobb szabású műsorra is, amelyben több zenei világ és a költészet is hangsúlyos szerepet kap. A versek különösen közel állnak hozzám, sokat írok, és a közeljövőben a Magyar Zene Háza színpadán más költők mellett egy saját versem is elhangzik.

– Országos produkciókban is gyakran találkozhatunk a neveddel…

– Jelenleg is vannak felkéréseim különböző produkciókban, és nyitott vagyok minden olyan együttműködésre, ahol valódi értéket tudunk létrehozni. A célom, hogy egyre szélesebb közönséghez jussak el, miközben megőrzöm az őszinteséget és azt a belső iránytűt, ami eddig vezetett.

– Mi adja számodra az inspirációt?

– Nekem az egyik legfontosabb inspirációs forrás az Istennel való kapcsolatom. Emellett az emberek, történetek, utazások és a csend is mind-mind alakítják azt, amit létrehozok. Szeptembertől az Eötvös Loránd Tudományegyetem neveléstudományi mesterképzésén folytatom tanulmányaimat, illetve hosszabb távon a doktori képzés is célom. Hiszem, hogy a művészet és a tudás együtt képes igazán mély nyomot hagyni.

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek