Kezdetben a csupasz mellkas a férfierő fitogtatására szolgált. Kr. e. 3000 környékén a mellkason jól látható izomzattal a férfiak nemcsak a hölgyeket akarták meghódítani, hanem az ellenséget is elrettenteni.

A sima arc Egyiptomban egyfajta státuszszimbólum volt. A nők csupasz teste egyet jelentett a klasszikus szépséggel, a fiatalsággal és az ártatlansággal. A szőrtelenítő készítményeket a legmeglepőbb alapanyagokból kotyvasztották, mint például a szamárzsír, a kátrány, a kecskeepe, az égetett mész és a kígyóvér. A legenda szerint Kleopátra annyira rajongott a bársonyos bőrért, hogy udvarhölgyeivel rendszeresen tartott szőrtelenítő szeánszokat. A Római Birodalomban a gazdagság védjegye volt a szőrtelenítés, így a férfiak és a nők is borotválkoztak.

Az 1500-as évek környékén Erzsébet királynő hívei mindent elkövettek azért, hogy az akkori szépségideálnak, a magas homlok divatjának megfeleljenek. Sok anya tojáshéjdarabokkal vagy macskavizelet és ecet keverékébe áztatott ronggyal dörzsölte be gyermeke homlokát, hogy megakadályozza a hajnövekedést.

Az ipari forradalom idején jelentek meg az első borotvák, amelyek megteremtették az otthoni kényelmes borotválkozás lehetőségét, így már a férfiaknak nem kellett borbélyhoz járni. King Gillette 1915-ben dobta piacra az első, nők számára kifejlesztett borotvát, ami egybeesik a rövidebb szoknyák és az ujjatlan ruhák megjelenésével. A Harper’s Bazaar magazin még ebben az évben egy csupasz hónaljú modellel reklámozott egy szőrtelenítő port. A kémiai szőrtelenítő krémek a ’40-es években váltak népszerűvé, majd két évtizeddel később hozták forgalomba a hideggyantacsíkokat. Az első epilátorok a ’80-as években kerültek piacra, majd 1995-től világszerte elterjedtek a lézeres kezelések, amelyek népszerűsége azóta is töretlen.