– Közel három éve vagy a soproni társulat tagja. Mi volt az a pillanat vagy szerep, amikor először érezted igazán, hogy „megérkeztél” ide?

– Első látogatásom és munkám 2023-ban volt Sopronban az ÁJLÁVJÚ című musical–revü kapcsán. Akkor még nem éreztem igazán komfortosan magam a színházban. Hála istennek, a következő évadban visszahívtak több szerepre is, aminek nagyon örültem. A Rómeó és Júliával kezdtünk, utána jött az Angyalok nem sírnak, amiben két volt egyetemi osztálytársammal is egy színpadon játszhattam. Itt egy kicsivel magabiztosabb lettem, és egy nagyon jókedvű munkafolyamatban vehettem részt. Miközben ezt játszottuk, elkezdtem próbálni a Pacsirta című darabot Kéri Kitty rendezésében, ekkor kezdődött kialakulni bennem egy megnyugtató, pozitív érzés.

– Volt olyan szerep, ami különösen hatott rád színészként vagy emberként?

– A Játék a kastélyban próbafolyamatok, előadások alatt rengeteget kaptam színészileg és emberileg is. Újra visszatért a görcsös színpadi létezés, aztán miután lement az utolsó előadás, megfogadtam, hogy ezentúl mindent megteszek majd a fejlődésemért.

– Mennyire nehéz játszani az új, nagy sikerrel futó Görögség című vígjátékban?

– Fárasztó és rengeteg munkával jár, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szeretem a munkámat. Levivel (Varga Levente, a darab rendezője – a szerk.) nem először dolgozom együtt. A próbafolyamat hullámzó volt. A dalok és a koreográfiák miatt színes palettán mozog az egész cselekmény, és a végére mindig kellőképpen elfáradok.

– Mennyire szoktad meg a soproni életet, milyennek tartod a várost?

– Most már megszoktam az ittlétet. Gyakorlatilag itt élem a mindennapjaimat, és csak nagyon ritkán tudok a szüleimhez hazamenni. Tudat alatt már Sopront is az otthonomnak tekintem. Szeretem a várost, mert hasonlít egy kicsit Egerhez.

– Fiatal színész vagy. Mik az álmaid?

– Szerintem nagyon sok színész vágyik arra, hogy elismert legyen szakmailag. A táncos–komikus szereptípusban mindig ki akartam magam próbálni. Ezen kívül az antagonista szerepkörök is elkerülnek, közben legmélyen azért vágyom arra, hogy egy előadásban én lehessek „a gonosz”. Rengeteg olyan darab van, amit nem játszottam még, de szeretnék benne lenni: klasszikus drámák, kortársok, vígjátékok, musicalek.

– Ha három évvel ezelőtti önmagadat nézed, miben változtál?

– Nyitottabb vagyok és sokkal befogadóbb, miközben folyamatosan fejlődni és tanulni akarok.